Ismerkedés aranymetszésben
Az idei Ördögkatlan Fesztivállal egy időben, immár második alkalommal költözött Kisharsányba a Mediawave nyári műhelye. A Passport Control egy nemzetközi alkotótábor, ahol a hagyományosan megrendezett zenei és vizuális kommunikációval foglalkozó fotós, filmes és építészműhely mellett idén egy forgatókönyvíró műhely is megkezdte működését. A Passport Control 15. című kiállításmegnyitó után Pettendi Szabó Péterrel, a fotós műhely egyik vezetőjével beszélgettem az ördögkatlanos fesztivál-frigyről és a műhelyek idei témáiról.
Barta Edit: Milyen képeket láthatunk a Passport Control 15. kiállításon?
Pettendi Szabó Péter: A kiállításra elsősorban a tavalyi workshop képeiből válogattunk. Ha végignézzük a fotókat, főleg a tábor életéből kiragadott, elkapott pillanatokat látunk. Főleg portrékat, amelyek igyekeznek túllépni azon, hogy pusztán tábori dokumentációk legyenek. A képeken a résztvevők és az itt tanító tanárok egyaránt megjelennek, például Zalka Imre, aki az archaikus fotótechnikákkal ismertette meg – mint minden évben – idén is a tábor lakóit. De láthatunk olyan munkákat is, amelyekből kiválóan érzékelni a műhely hangulatát: ezt bizonyítja az egyik pincelátogatásról készült felvétel. A hangulattudósítások és a portrék mellett a konkrét műhelymunkákból is válogattunk: ezek lenyomatai annak, ahogy a workshop tavalyi résztvevői elképzelték az akkor kiadott témákat, és reagáltak arra környezetre, amelyben a tíz nap során megfordultak.
BE: Mit kell tudni alapvetően a Passport Control-ról?
PSzP: A Mediawave-nek minden nyáron van egy workshop-folyama, amelynek fő profilja a fotó, a film és az építészet. Ez idén kibővült egy forgatókönyvírói workshoppal is. Általában tíz-tizenöt fős a nemzetközi csoportok létszáma; ebben a miliőben alkotnak a jelenlévő fiatalok. Azért mondom, hogy nemzetközi, mert maga a Mediawave is egy nemzetközi fesztivál, ennek megfelelően a workshopot is igyekszünk minden egyes alkalommal nemzetközivé tenni. Idén van olyan hallgatónk, aki Novoszibirszkből érkezett, de vannak Bukarestből és Felvidékről is.
BE: Hogyan kerültetek kapcsolatba az Ördögkatlan Fesztivállal?
PSzP: Azt gondolom, egyrészt a két szervezőgárda közti jó kapcsolat, másrészt maga a helyszín az, ami összeköt minket.
BE: Mi a nyári műhelyek idei témája?
PSZP: Idei jelszavunk: „Együtt feketén-fehéren”. Igyekeztünk a táborba roma és nem-roma fiatalokat egyaránt meghívni és a szlogennek megfelelő típusú feladatokat, témákat kiadni. A workshopok idén elsősorban a roma és nem-roma résztvevők egyre mélyülő művészeti együttműködéséről, közös alkotásáról szólnak.
BE: Hol hirdettétek meg a roma résztvevők számára a fesztivált?
PSZP: Először is mindenki a saját, közvetlen ismeretségi körében keresett olyan embereket, akik ezeket a felhívásokat szét tudták szórni. De a hirdetéseink a leghétköznapibb társasági fórumokon – mint a Facebook és társai – is folyamatosan láthatóak voltak.
PSZP: Ugyanakkor ez a kérdés azóta sem oldódott meg – illetve teljesen más jellegű problémák vetődtek fel az utóbbi időben. Amin most ráadásul egy teljesen új generációnak kell gondolkodnia. Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy azok, akik annak idején feldolgozták a témát, most megidősödve, megbölcsülve ugyanazokat a dolgokat fogalmazzák meg vagy ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. Egy tizenéves generáció találkozik ezzel a problémával, de ami ennél is sokkal fontosabb: egymással. Tehát esély van arra, hogy megismerjék egymást. Ez a Mediawave-nek mint fesztiválnak és magának a Passport Control workshopnak a fő célja, feladata.
Barta Edit: Milyen képeket láthatunk a Passport Control 15. kiállításon?
Pettendi Szabó Péter: A kiállításra elsősorban a tavalyi workshop képeiből válogattunk. Ha végignézzük a fotókat, főleg a tábor életéből kiragadott, elkapott pillanatokat látunk. Főleg portrékat, amelyek igyekeznek túllépni azon, hogy pusztán tábori dokumentációk legyenek. A képeken a résztvevők és az itt tanító tanárok egyaránt megjelennek, például Zalka Imre, aki az archaikus fotótechnikákkal ismertette meg – mint minden évben – idén is a tábor lakóit. De láthatunk olyan munkákat is, amelyekből kiválóan érzékelni a műhely hangulatát: ezt bizonyítja az egyik pincelátogatásról készült felvétel. A hangulattudósítások és a portrék mellett a konkrét műhelymunkákból is válogattunk: ezek lenyomatai annak, ahogy a workshop tavalyi résztvevői elképzelték az akkor kiadott témákat, és reagáltak arra környezetre, amelyben a tíz nap során megfordultak.
BE: Mit kell tudni alapvetően a Passport Control-ról?
PSzP: A Mediawave-nek minden nyáron van egy workshop-folyama, amelynek fő profilja a fotó, a film és az építészet. Ez idén kibővült egy forgatókönyvírói workshoppal is. Általában tíz-tizenöt fős a nemzetközi csoportok létszáma; ebben a miliőben alkotnak a jelenlévő fiatalok. Azért mondom, hogy nemzetközi, mert maga a Mediawave is egy nemzetközi fesztivál, ennek megfelelően a workshopot is igyekszünk minden egyes alkalommal nemzetközivé tenni. Idén van olyan hallgatónk, aki Novoszibirszkből érkezett, de vannak Bukarestből és Felvidékről is.
BE: Hogyan kerültetek kapcsolatba az Ördögkatlan Fesztivállal?
PSzP: Azt gondolom, egyrészt a két szervezőgárda közti jó kapcsolat, másrészt maga a helyszín az, ami összeköt minket.
BE: Hol rendeztétek a korábbi években a nyári műhelyeket?
PSzP: Egy Győr melletti kisfaluban, Ravazdon folyt a műhelymunka. A falusi környezet ugyanis kifejezetten alkalmas arra, hogy a többségében városi fiataloknak – akik a workshopra érkeznek – inspirációt adjon. Itt az újdonság erejével hatva alakíthatják ki a véleményüket, formálhatják meg gondolataikat erről a világról.
PSzP: Egy Győr melletti kisfaluban, Ravazdon folyt a műhelymunka. A falusi környezet ugyanis kifejezetten alkalmas arra, hogy a többségében városi fiataloknak – akik a workshopra érkeznek – inspirációt adjon. Itt az újdonság erejével hatva alakíthatják ki a véleményüket, formálhatják meg gondolataikat erről a világról.
BE: Mi a nyári műhelyek idei témája?
PSZP: Idei jelszavunk: „Együtt feketén-fehéren”. Igyekeztünk a táborba roma és nem-roma fiatalokat egyaránt meghívni és a szlogennek megfelelő típusú feladatokat, témákat kiadni. A workshopok idén elsősorban a roma és nem-roma résztvevők egyre mélyülő művészeti együttműködéséről, közös alkotásáról szólnak.
BE: Hol hirdettétek meg a roma résztvevők számára a fesztivált?
PSZP: Először is mindenki a saját, közvetlen ismeretségi körében keresett olyan embereket, akik ezeket a felhívásokat szét tudták szórni. De a hirdetéseink a leghétköznapibb társasági fórumokon – mint a Facebook és társai – is folyamatosan láthatóak voltak.
BE: A téma egyrészt nagyon adja magát, másrészről viszont elcsépeltnek is tűnhet: a romakérdés mindig is közkedvelt témája volt például a hazai dokumentarista fotónak.
PSZP: Ugyanakkor ez a kérdés azóta sem oldódott meg – illetve teljesen más jellegű problémák vetődtek fel az utóbbi időben. Amin most ráadásul egy teljesen új generációnak kell gondolkodnia. Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy azok, akik annak idején feldolgozták a témát, most megidősödve, megbölcsülve ugyanazokat a dolgokat fogalmazzák meg vagy ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. Egy tizenéves generáció találkozik ezzel a problémával, de ami ennél is sokkal fontosabb: egymással. Tehát esély van arra, hogy megismerjék egymást. Ez a Mediawave-nek mint fesztiválnak és magának a Passport Control workshopnak a fő célja, feladata.