Palkonyáról

Olyan hajnali kettő-három felé járt az idő, mikor megszólalt a telefonom, hogy holnap reggel Palkonyán fogadjam Érdi Tamás zongoraművészt. Nem mintha nagyon kellene ott tenni, csinálni valamit, de gesztusnak szép és fontos. Mire másnap átértem, kiderült, hogy az egész napot ott fogom tölteni, intézni ezt-azt. Mozgalmasságra számítottam és örültem volna, ha van időm előtte reggelizni, tusolni – ekkor merült le a telefonom, amin Bérczes Laci megadta volna cselekvésem irányait.

Magamra maradtam egy teljesen ismeretlen vidéken! Nem ismertem a helyi szokásokat, a társadalmi berendezkedést, nem tudtam, kik gyakorolják a végrehajtó hatalmat! Egy fáradt, de energikus fiatal srác tűnt fel, kiderült, hogy Szabó Gábor, a Bárka színésze és a palkonyai technika főnöke. Célravezetően és figyelmesen felvázolta, hogy délelőtt a templomnál leszek és két koncertre fogok felügyelni. Érdi Tamásék tíz körül érkeztek meg, tettek egy negyven kilométeres kerülőt. WC-hez kulcsot keríteni, majd ásványvízszerzés közben feltűntek a palkonyai önkéntesek is. Megkínálnak buktával. Aranyszínű, omlós, lekváros Csillapodik az éhségem. Érdi Tamás anyukájának segítek CD-t árulni; a teltházas, felemelő, sikeres koncert után sokan visznek emlékbe belőle. Pár perc és már Dinnyés Danitól kérdezem, hogy tudnék-e segíteni. Csak ha tudsz zongorázni, hangzik a válasz, de mivel a boci-boci tarka eljátszásával nem aratnék osztatlant sikert a vájt fülű közönségük előtt, inkább nem erőltetem. Kolonits Klára hangja leírhatatlan, Dinnyés Danival remek összhangban szólaltatják meg Chopin, Liszt, Robert és Clara Schumann, Félix és Fanny Mendelssohn dalait. Közben felvillantják a női zeneszerzőség problémáját is. Az egyik megénekelt versben bogárrá változik a lírai én – bizsergeti a lapockám a repülés, lüktet bennem a szerelem.

Kettőre megyünk a faluházhoz az önkéntesekkel, Rátóti Zoltán Háy János: Házasságon innen és túl című novelláiból készített előadására. Újabb önkéntesekkel ismerkedem össze, ők pécsiek. Az érdeklődés hatalmas, nem fér be mindenki, az ajtók záródnak. Az esti előadáson már nem így a módi, lehet az ajtóból is hallgatni. A két előadás között megjelenik a szerző, moderátori minőségben. Eddigre már sikerült kölcsöntelefonok segítségével elérni Bérczes Lacit, így Grecsó Krisztiánhoz telefonon mégis tud intézni pár kedves köszöntő szót. Aztán elkezdődik a beszélgetés. Grecsó és Háy régi ismerősként őszinte mondatokat mondanak egymásnak, egyáltalán nem tét nélküli a helyzet. Nem ússzák meg. Ismerik egymást, így összekacsintva el lehetne beszélni a fontos kérdések mellett, de nem, Háy keményen bekérdez a Nők lapjás szerkesztői állásról, meg Grecsó populista mivoltáról.

Ebéddel Szabó Gáborék kínálnak meg. Gábor rengeteg energiát mozgósít a fesztiválért. Előző nap két előadásban játszott, egész éjszaka díszletett épített, pár órányi alvás után újra talpon van, kettő helyett eszik – persze éhe nem csillapodik, hisz három ember helyett dolgozik. Munkatársai, cimborái sincsenek ezzel máshogy.

Lassan végéhez közeledik a nap, az esti Magyar-monoszkóp előadás frissen bekerült program, nincs rá beosztva önkéntes, de Nóra, a palkonyai főszervező pillanatok alatt kerít embert. Finom borral a kezében, szemében fáradt elégedettséggel hallgatja a Téka zenekart, akik remek zenét játszanak. A munka nagy része elvégezetett. Kiteszem a kezem, a negyedik autó felvesz, Váncsa Gábor vezeti, a kaposvári harmadéves színészosztályból – irány a Szoborpark, Cseh Tamás emlékest. Én fröccsel a kezemben a múltba nézek; ő osztálytársaival lép fel, két dallal, amit frissen, energikusan, líraiságát megtartva értelmezetek át. A múlt jelenben él, ahogy a dalokban, úgy Palkonyán is, hála a rengeteg jó embernek, akik nem hagyják, hogy elvesszen az, amit olyan nehéz meglátni, akárcsak egy pillanatra is.

Hodászi Ádám