Harmadnapi holtpontugrás

A fele már oda – de jó, de kár. Mérlegelésem kétségtelenül a „megérte” kategória felé húz: három nap alatt kiderült, hogy be tudom kapcsolni magamon a pálinkafunkciót (egy feles lehajtásával azonos, spontán tünetegyüttes), hogy egyedi rím-technikával barkobázok a fesztiválbuszban (hodály – Kodály, kertel – Erkel stb.), hogy kibírok negyven percet fél jobb lábujjon, amennyiben Ian Siegal maga a motiváció. Szintén újdonsült – grízes tésztázás közben beszerzett – tudás, hogy a pipe Erdélyben csibét jelent. Szinte kókadozik a fejem a rengeteg friss ismeret alatt – szervezetem megérdemel egy röpke tai-chit. Aki úgy érzi, holnap reggel 8-kor csatlakozzon stábunkhoz a sportpályán. Öltözék: pizsama. Szint: szigorúan kezdő, álkezdő – zen mesterek kíméljenek, ez az én 15 perc hírnevem!

Elkezdtük gyűjteni a tompultságunk okozta aranyköpéseket – a ranglista élén járok. „Olyan jól érzem magam ezen a fesztiválon, hogy az már giccses”. Körbekucorog minket egy „mindenhol pont téged vártak” érzés, hiszen az Ördögkatlantól idegen a tömegnyomor. Olvasztótégely vagyunk: itt a család, itt a „hajnalig kihúzom a korsó mellett” kópé, itt a három bálteremmel felszerelt sátras látogató, a csikósok, a határozottan 49-es Gézagyerek „apukája”, illetve az egyedül barangoló, 64 éves bácsika is Budapestről. Nincs pajzs, ami megvédene a velük való koccanástól. Már ha lenne efféle ön-óvó szándék.

Lépten-nyomon játék terem – „közhasznú Ki-Látás” játék zokni-szín-felismerő kütyüvel, látássérüléseket imitáló rohamszemüvegekkel, braille-i névtábla fabrikálással. Élvezi kicsi és nagy. Az ilyen komoly mókák sora kikerülhetetlen – áthajítanak a hőség, az álmatlanság, a gyomorkorgás okozta holtpontjaimon. Igen, jótékonyan átvetnek maguk az élmények, avagy a részemről lekésett élmények beszámolóinak korrektúrázása. Fotóalbum az írásgyűjteményünk, tele jóllakott óvodásmosollyal – és persze mohaágyon, vagy fényfestett fal mentén virgonckodó, csupasz lábfejekkel.

Szemessy Kinga