A TEMPLOMOK SEM HŰVÖSEK - KATLANNAPLÓ 2. RÉSZ
S ha már Kisharsány, irány fölötte a fent nevezett terasz, ami egy festői szépségű domboldal szőlőtőkékkel szegélyezve és a szoborparkét megközelítő kilátással ellátva.
Jó hagyomány, hogy vissza-visszahívják a korábbi szereplőket valamilyen feladatra. Most például Háy Jánosinterjúvolja Szálinger Balázst pályája rendhagyó elemeiről, arról például, hogy zalaiként miért Erdélyen át jutott el a magyar irodalmi életbe, meg hogy miért vígeposzt írt. Sokkal többen kíváncsiak rájuk, mint ahányan elférnek az étterem teraszán, ahol beszélgetnek, de a domboldalon heverve is hallani őket, ki vannak hangosítva.
A következő párost már látni is lehet. Harcsa Veronikának (aki Gyémánt Bálint gitárkíséretével jazzt énekel) a tájban valószínűtlenül lebegő sziluettjére pillant szendergéséből a dombon pihenő katlanlakó, és békét érez. Közben elkezdődik egy benti teremben a Másik Magyarország című film vetítése a vidékről, a faluról, egy bizonyosról, emlékezetes arcokkal, így Bukta Imréjével, akinek természetes, hogy ott él és hogy nem tudják a falubelijei, miket fest. Kissé akadozva kezdetét veszi a vidék-diskurzus, amely itt folytatódik délutánonként.
S még vissza is érni Nagyharsányba A nagy füzetre, amiről felsőfokban beszél mindenki. Mennyien beférnek rá! A végén hangos ünneplés. Agota Kristof eredeti és borzalmat borzalomra halmozó művét meglepően adekvát színházi jelrendszerre fordította át Horváth Csaba rendező és társulata (Forte + Szkéné). A díszlet, a kellékek szinte kizárólag zöldségek: krumpli, tök, paprika – és tészta. Ezen járnak, ezekkel dobálóznak, ezekbe burkolóznak. Ahhoz, hogy a kegyetlenséget kibírjuk, kegyetlennek kell lenni, nincs más lehetőség, fejezi ki a darab egzakt morbiditással. (Míg írom ezt, hallom, hogy a sajtószoba ablaka alatt sorszámra várakozókat zenés programok szórakoztatják.)
Szerző: Gilbert Edit
Jó hagyomány, hogy vissza-visszahívják a korábbi szereplőket valamilyen feladatra. Most például Háy Jánosinterjúvolja Szálinger Balázst pályája rendhagyó elemeiről, arról például, hogy zalaiként miért Erdélyen át jutott el a magyar irodalmi életbe, meg hogy miért vígeposzt írt. Sokkal többen kíváncsiak rájuk, mint ahányan elférnek az étterem teraszán, ahol beszélgetnek, de a domboldalon heverve is hallani őket, ki vannak hangosítva.
A következő párost már látni is lehet. Harcsa Veronikának (aki Gyémánt Bálint gitárkíséretével jazzt énekel) a tájban valószínűtlenül lebegő sziluettjére pillant szendergéséből a dombon pihenő katlanlakó, és békét érez. Közben elkezdődik egy benti teremben a Másik Magyarország című film vetítése a vidékről, a faluról, egy bizonyosról, emlékezetes arcokkal, így Bukta Imréjével, akinek természetes, hogy ott él és hogy nem tudják a falubelijei, miket fest. Kissé akadozva kezdetét veszi a vidék-diskurzus, amely itt folytatódik délutánonként.
S még vissza is érni Nagyharsányba A nagy füzetre, amiről felsőfokban beszél mindenki. Mennyien beférnek rá! A végén hangos ünneplés. Agota Kristof eredeti és borzalmat borzalomra halmozó művét meglepően adekvát színházi jelrendszerre fordította át Horváth Csaba rendező és társulata (Forte + Szkéné). A díszlet, a kellékek szinte kizárólag zöldségek: krumpli, tök, paprika – és tészta. Ezen járnak, ezekkel dobálóznak, ezekbe burkolóznak. Ahhoz, hogy a kegyetlenséget kibírjuk, kegyetlennek kell lenni, nincs más lehetőség, fejezi ki a darab egzakt morbiditással. (Míg írom ezt, hallom, hogy a sajtószoba ablaka alatt sorszámra várakozókat zenés programok szórakoztatják.)
Szerző: Gilbert Edit