Péntek az Ördögkatlanban: tartozás az ördögnek és az angyaloknak – Requiem

Péntek reggel minden az itt megszokott mederben folyt. Jobbik énünk elment a Soharóza nagyharsányi, templomi workshopjára, a rosszabbik feltöltötte a napi blogot. A párhuzamosok a infóközpontban találkoztak. Ám a kora délután maga volt a vesszőfutás. Aki illetékest kérdeztünk, senki nem tudta, hogyan kellene jelentkezni a Mokos pincetúrjára, így Menyhárt Jenő útmutatása alapján szálltunk fel a Palkonyára tartó katlanbuszra: lesz, ami lesz.

Már az utazás nehézkesen indult, a sofőr Villányban tett egy húszperces sétát, talán a babájánál pecsételt, mindenesetre mi addig a nyitott buszban a klíma ellenére pokoli hőségben főttünk. Megkerült a vezető, s magyarázat nélkül mentünk Palkonyára. Megnéztük a frissen átadott, felújított vasútállomást, az épületet borító poszterek különösebben nem hatottak meg, a menzeli pecsételés lehetősége viszont annál inkább. Ám az ott töltött percek alatt senkit sem bírtam rávenni, hogy Zdenka legyen, legalább egy pillanatra. Így magam pecsételtem karon.