Párhuzamos valóságok
Hegyre fölfelé vonszolni magad a napégette, lekaszált tarlón a legjobb szórakozás. Komolyan. Legfőképp, ha olyan illusztris társaságba keveredsz, amilyennel csak egyszer hoz össze a sors (vagy kétszer, ha másnapra is faluturistának állsz).
Itt van mindjárt Kálmán, a helyi erő, aki megbukott a töri érettségin, mert a Jakobinus diktatúrát húzta. Igazi lokálpatrióta, minden utcakőhöz kapcsolódik egy történet a magánmitológiájából.
A kocsmacimborája Szegál, aki feltehetően Eta néni zabigyereke lehet a kísérteties hasonlóság okán, de ennek az eredete mélyebbre nyúlik, mint a Szársomlyó hegy legendája.
Azután Klárika, a professzionális idegenvezető, aki egy remek sárga esernyővel vágja az utat a kíváncsi közönségnek. Töretlenül lelkes hozzáállással ismételgeti a hivatalos adatokat. Nagyharsányt a római korban alapították, alapvetően szőlőműveléssel foglalkoztak a helyiek, jelenlegi lakóinak száma 1572 fő.
Ezt rögvest alátámasztja Ottó bá is, aki lámpása falujának, tanítása nyomán, világosság gyúl a kis közösség életében. Bennünket a bioszféra ritkaságaival szórakoztat, és rögtönzött történelem óra keretében mutatja be a legendás török hódoltságot lezáró csatát.
Intermezzóként feltűnik a falu bolondja, aki töröknek képzeli magát, Mekka felé imádkozik és szereti a barackot.
Végül Eta néni, aki kétségtelenül a falu legnagyobb karaktere, megboldogult Dezső férjével, nehéz sorsú lányával, akit hiába rejtett a textilipari szakközépbe, valahogy mégis szemet vetett rá a párttitkár.
A hegyről lefelé botorkálva, szájmaszkban, műtőscipőben a sírok között arra gondoltam, hogy ez tuti nem a valóság, egyszerűen beléptünk Eta néni elméjébe, ami kicsit megbuggyant a tűző napon, a demizsonban lötyögő nagyharsányi bortól.
Totobé Anita
intertextualitás Gárdonyi