Csendesnek nem mondható, de ülős koncert a Söndörgővel

Én mindig is azt gondoltam, hogy hiányzik belőlünk, magyarokból a délszláv, balkáni mentalitás, vagy legalábbis milyen kár, hogy mi már úgy „eleurópaiasodtunk” és már nem tudunk felszabadultan mulatni. (Bár a Wombo Orchestra éppen ellenkező véleményen van rólunk, szemben a franciákkal. Úgy tűnik, minden viszonyítás kérdése.) Hogy mit értek ez alatt? Aki járt már déli szomszédainknál, az tudja, miről beszélek. Aki pedig még nem, annak itt van például ízelítőnek a Söndörgő zenekar, délszláv ritmusaival és melódiáival.

A palkonyai Malompark füvében egy vörös macska terpeszkedik, miközben egyre többen telepszenek mellé, hogy a koncert kezdetére megteljen a színpad előtti terület. Ücsörgünk. Szívesen felállnék táncolni, de egyedül nincs kedvem. Sajnálom is, mert ha kicsit bátrabb lennék és elkezdeném, lehet, hogy mások is követnének. Ennek ellenére élvezem, nagyon is. A koncert végére, az utolsó taktusokra, no meg a visszára, megembereljük végre magunkat és állva tapsolunk, állva pedig már tényleg nem lehet ellenállni ennek a muzsikának, így jó néhányan táncra is perdülünk.

Jobb későn, mint soha, mondhatnánk, de azért remélem, legközelebb előbb.

Pál-Kovács Ramona