Simogasson
Fiatalok voltak és tudták, hogy nincs messze a Jászai-díj, nem volt kérdés, hogy ők fogják megkapni a történelem során leghamarabb. A hízásra hajlamos kicsit aggódott, hogy az ő szíve rántott hús, de a szemüveges megnyugtatta, nem lesz baj. Pestre mentek szerencsét próbálni, gyors autóval, száguldó lóval. A hízásra hajlamos aztán megunt félni, elosztogatja a cukrot, csokit, ami van, nem dolgozza fel, elteszi, a szemüveges meg a pojáca nem mondja, de bízik: a tehetetlen tömeg végül saját tömegétől majd megmozdul.
Tudnám ezt folytatni, tényleg, csak pár centire vagyunk a semmitől ide. Ezek az utalások vannak, meg egy jó rozé. Hárman most is van. Nem mindig jó szám. Tavaly voltunk ott a pincében többen, egy utcával feljebb, a nagyharsányi tornaterem mögött. Akkor úgy tűnt, új csapat, akikkel megyünk Pestre, veszünk zörgős ládafiát. (A végén be lehet kommentelni, hogy hány Kiscsillag dalszövegből van utalás. Pojácaság.) Most a vigyetek-el-engem-is-lassúzni-srácok meg a ha-én-lennék-a-szerelmeddel ücsörgünk hármasban. Már elkezdődött a Katlanzáró koncert a focipályán, indulunk mi is.
Akkor úgy tűnt, lesz új csapat, akikkel megyünk Pestre, veszünk zörgős ládafiát. Mint vízcsepp a kavicsok között, csorogtunk előre a legjobb helyekért, de valahogy elfogyott a lendület. A kavicsok nagyok, a vízcsepp az egy körömpiszoknyi szépség. Megkezdődött a kopaszodás, a Jászai díjnak fenntartott polcra hajápoló, baseballsapka, meg ahogy testvérek mondják: "kultúrvursli belépő" került. Az maradt, hogy néniket a bácsiknak. Elhagytuk már, hogy feketemosók volnánk, nagyon megy az élet, nagyon ég a villany. Állunk oldalt, lötyögünk, kezünkben fröccs. Tudtam, hogy jössz, hosszúlábú asszony – dúdoljuk ezt, dúdoltuk ezt kamaszként is, csak akkor, gondolom, úgy lehetett hallani: gyöngyhajú lány. (Amúgy, aki nem érti a szövegutalásokat, a kiscsillagdalszövegekamiketnemismerek.hu -n fent van az összes.)
A lötyögést most idióta táncolásra próbáljuk cserélni, mint a Kiscsillag. A Kiss Móni, a Bérczes meg a Lovasi ordítják előtte, amit Törőcsik Maritól tudunk: Nem vagyunk normálisak. Pár ezren ordítjuk még ezt velük. Aztán jön az a muris tánc és a simogatás.
Hodászi Ádám