Apám Kiscsillag volt, anyám kézműves…

A kisharsányi kovács udvarház fantasztikus hely, szinte egy külön kis világ az egész Katlanon belül is, igazi nyüzsgő művészeti méhkas. Ha beléptél a kapun, biztos, hogy elkap a sodrás, legszívesebben az ember elhajítaná a cipőjét és mezítláb szökkenne egyik helyről a másikra. Az egyik sarokban a Mediawave vetít kisfilmeket, kicsit arrébb frissen elkészült fényképek száradnak egy zsinegre erősítve, a lóistállóban pedig… Na igen, az a bizonyos lóistálló. Mert ha már az előbb is külön kis világról beszéltünk, ide belépve érhet minket egy-két további meglepetés. Az istálló csendes, hűs és árnyas, a mennyezetről lógva diszkógömb forog lassan, fényeket szórva az omladozó falra. Na de mi is van itt, kérem szépen? A Kiscsillag dalainak kerámia parafrázisa Simon Edinától és Surman Edittől? Heló!

Nem kispályásak az alkotók, a kiállítóteret profin és tudatosan használták fel. Nem véletlen, hogy az istállót állítólag már tavaly kinézték maguknak a lányok, és most remekül passzol a lovas tematikához. Az ellentétek összecsapása álomszerű hatást hoz létre: árnyékok és lassan forgó fények, rusztikus, málló falak és megcsillanó cserepek. Szinte biztos, hogy ilyen meggondolás nem volt a háttérben, de mégis beugrik, milyen érdekes, hogy ebben a történelemmel átitatott kis szobában valami ilyen friss, modern művészet kapott helyet. Az alkotások egyébként nem csak esztétikai értéket képviselnek, Kiscsillag rajongóknak (mint amilyen Edit és Edina is!) külön szórakozás kitalálni, hogy melyik darabot melyik dal(részlet) inspirálta. Az alkotók kreativitása és üdítő humora még közelebb hozza a kiállítást, az ember elengedi a fantáziáját és végül már azt is nehéz elhinni, hogy a véletlenül ott felejtett pár bakancs és villanykörte nem része a kiállításnak (nem úgy, mint a teremőr felirat alatt üldögélő teremőr maga, itt ugyanis a kiállítási tárgyak egymással és az emberekkel is kommunikálnak!).

Ami pedig külön csodálatos, hogy még az alkotók is jelen vannak és boldogan beszélgetnek a látogatókkal. Ez a párbeszéd az, ami sok helyről hiányzik, pedig ez tesz egy kiállítást igazi művészeti színtérré, ha engem kérdeztek. Amint azt megtudom, Edina és Edit már vagy húsz éve foglalkozik kerámiával, és ez a tapasztalat látszik is a kezük munkáján, ugyanakkor mégis szinte minden darab izgalmas, újszerű, és magában hordozza a lányok személyiségét. Van itt lovakból és kockacukrokból álló fűzér, örökre szívbe zárt szívek sokasága, diszkólemezek, levegőben úszó, csillogó halraj és még sorolhatnám. A legtöbb kiállítási tárgyat egyébként egy olyan különleges mázzal kezelték, ami amellett, hogy olyan hatást kelt, mintha igazi halak ezüst pikkelyeit figyelnéd a türkiz hullámokon keresztül, teljesen egyedi is!

Editnek és Edinának egyébként már korábban is voltak zenei parafrázis kiállításaik (pl. Termések, állatok, kis izék, illetve dolgoztak már Quimby dalokra is), és rendszeres vendégei különböző összművészeti fesztiváloknak. Reméljük, a lányok továbbra is sok jó zenét hallgatnak és nem fogynak majd ki a hasonló remek ötletekből, én ugyanis már előre várom, hogy az általuk teremtett világban kalandozhassak.

Pintér Diána