Agancs

A hajdúszoboszlói srác anyukája isteni kókusztekercset tud készíteni. Régészeti lelet volna a recept, ha megvolna. Befonta emlékezetébe a gyűrött papírt, amit négy-öt generáció óta, ha itt a halálos óra, galacsinná gyűrt egy ráncos, teljesen talán kinyílni nem is tudó kéz. Megsárgult.

Leghátul állt a srác a szoborparki sorban, Vidnyánszky Attiláról fogalma sem volt, sem arról, hogy jobb vagy bal odali színház, vidék vagy főváros, itthon vagy külföldön.  Annyit tudott, hogy párosujjú patás, a hímnek van agancsa. Meg hogy Samsa. Annál a németnél, igen-igen, Kafka, ez még a gimiből volt meg.

Elhadarta neki valami okos haverja, hogy nyolc éve megy az előadás, A szarvassá változott fiú. Az anya hívja haza szarvassá változott gyermekét, ezen a metaforán keresztül beszél az anya-fiú kapcsolatról, az elszakadásról. Líra ez a javából, nem kell érteni, csak figyeld meg, hogy mi ez.

Törőcsik Mari fiát makacsul hazahívó anya, az utód elvesztésének minden fájdalmát, tagadását, reménykedését felmutatja. Trill Zsolt változik szarvassá, az ösztön-erők elszabadulását vad tisztasággal játssza, az önkiteljesítés csillagvizsgálatát önmegtartó nyugodtsággal. Próbál költői lenni a hajdúszoboszlói srác, mert érzi, hogy az előadás is vers, Juhász Ferenc verséből készült csodálatos költemény emberi lelkekre hangszerelve, erős képekkel versszakokra tagolva.

Néhány könnycsepp közben a csillagok fénye, kialszanak a villanykörték. Aztán a busz Nagyharsány központjába viszi a srácot. Sétál az árusok között a focipályára, jobbra rengeteg finomságot kínálnak. Elhatározza, hogy vásárol kókusztekercset. Ahogy kezében papírzacskóval kilépne a sátortető alól, irtózatosan beveri a fejét. Hasogat a koponyacsont, lüktet. Vér szivárog a megsebzett bőrből, erős nyomást érez két ponton, mintha valami ki akarna jönni a fejéből, talán szarv vagy valami agancs. Beleharap a kókusztekercsbe, ami nem elég édes, kicsit lágyabb is, mint kellene. Hodászi Ádám