Sátorban

Hogy milyen fergeteges koncert volt, arról árulkodó, hogy egy kopasz, körszakállas csávó felmászott egy asztalra tombolni, csápolás közben leesett és kezét törte – gondolja a villamosmérnök srác. Nem egyedül érkezett főhősünk a Katlanba, nagymacska lesz majd a két lány, ha több mint húsz, és ha majd éjjel-nappal azzal nyúz. És még egy haver, benne esténként egy üveg keverve-kavarva összepancsolt kadarka. Hozzájuk csapódott a holland Matthijs és egy francia raszta, békét sodró fantaszta.

Az eső csak es, és hogy a múltszázadelő dalaihoz mi közük is pontosan, azt a srác nem érti, de isszák Bandi bácsi pálinkáját, csak másnap ne legyen macskajaj, Bubamara segít majd. Én minden nőnek tetszem, gondolja a srác, és a két lányt is vinné, és gondolatban mutogat is, mint valami vidéki elviszpreszli, hogy például te, te, te kellenél, ha volnál, jobb volna minden szónál, ha szelíden rám hajolnál.

Esik az eső, esernyők alatt mozgolódnak az emberek Ferenczi Gyuri, Frenk és a többiek hangjára. Vagy, mint a srác, a kapucni alatt. Olyan este ez, hogy akár el is állhatna. Ennek a bizonytalansága fogja a brigádot, hogy akkor kibekkelni az eső végéig, és majd aztán játszani le a Legyen esze és veszítse el miattam játékot egymást közt. Vagy félmeztelenre vetkőzni és törkölyt inni, és kimosódni az eső és a századelő zenei világának tisztaságában.

               A végére világos lesz, hogy ez komoly eső. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem: Matthijst és a többieket párossá mosta az eső, benedvesednek a sátrak. Robbant a bomba, amit a srác szívébe énekelt Német Juci és Kiss Tibi. Fizetek főúr, volt egy feketém. De, nem ez a finálé, hanem, ha minden sátor foglalt, akkor azt mond meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk…

Hodászi Ádám