A víz hatalma

A Novecento előadás előtt, már jó három órával átbuszoztunk Palkonyára körülnézni. Én már sokszor jártam a gyönyörű borászfaluban, de azon barátaim kedvéért mentünk, akik még nem látták, és persze a jóból sosem elég. Sajnos azonban csalódnunk kellett, mert épp csak, hogy megérkeztünk, kitört a vihar, égszakadás-földindulás, mi pedig bevetettük magunkat a buszmegálló kis hófehér menedékházába, ahol az elkövetkező órákat töltöttük egy hatalmas, népviseletbe öltöztetett bábú (amelyet a helyszínen találtunk), és egy két és fél literes Seven Up társaságában. Amikor eljött az idő, megvívtuk a harcunkat az elemekkel, és dacolva széllel, vízzel átmentünk a faluházba (mindent a művészetért).

Mégis öröm az ürömben, hogy víztől csöpögve talán jobban bele tudtuk élni magunkat a színdarab történetébe, melynek helyszíne a Virginia óceánjáró, amely újra meg újra megjárja az utat Anglia és Amerika partjai között. A hátán hordozza a darab narrátorát, Tim Tooney trombitást és barátját, a zseniális zongoristát, Danny Boodmann T. D. Lemon Novecento (akit az örökbefogadója, a megtalálásának helyszíne, illetve születési százada alapján vertek meg ezzel a névvel). Novecentot a hajón találták gyermekkorában, a darab végén pedig a hajóval együtt hal meg. Szárazföldön még soha nem járt. Az egyetlen ok, amiért mégis fontolgatja, hogy egyszer megnézhesse a tengert a partról is. Alessandro Baricco híres történetét Tim meséli hajdani legjobb barátjáról, a maga egyszerű módján próbálva beszámolni a zseniről. „ Addig nem vagy elveszve, amíg van egy jó történeted és van, akinek elmesélheted”– mondja a darabban. Matta Lórántnak – aki a trombitásként a darab fő és egyben egyetlen hőse, hiszen monodrámáról beszélünk – mindez megadatott. Ő pedig a kedélyes félrészeg zenészt alakítva cigarettázva, borozva, kiabálva és mosolyogva görgeti maga előtt a szomorúan szép történetet, vázolja fel Baricco szimbolikus világát az üres színpadon. A monológot (természetesen) zongora kíséri, mintegy ezzel is felidézve Novecento szellemét. Bár végig csak Timet látjuk a színpadon, nem kérdéses, hogy nem ő a főszereplőnk. Hanem az a tiszta zseni, akit az ő szava nyomán kirajzol a képzeletünk. Novecento.

Waliczky Annamária