Őrzés és újítás
„A hagyományokat meg kell teremteni, hogy aztán fölboríthassuk őket" – mondta nekem Kiss Tibi a júliusi interjúnk során, amikor arról kérdeztem, mit jelent neki, hogy három éve mindig az ő fellépésük az első, a nyitó nagykoncert az Ördögkatlan fesztiválon. Én mindenesetre örülök, hogy a terve második része egyelőre nem valósult meg, és a negyedik Ördögkatlan is a Quimbyvel indult. Volt ugyanis valami megnyugtató és nosztalgikus abban, ahogy ma délután táskákkal, sátrakkal, esernyőkkel, polifómokkal és hálózsákokkal megrakodva leértünk a Nagyharsányi focipályára, és ott találtuk a színpadon a hangoló, kiabáló, kávézó zenekart. Ahogy tavaly. És azelőtt.
Persze ez az első nosztalgikus percek után valóban könnyen egyhangúvá válhat. Hiszen beszélhetünk így még meglepetésről vagy újdonságról? Ez esetben igen. Mert a Quimby koncert megadta azt, amit a vártunk tőle (halló halló hallucináció), és azt is, amire nem is számítottunk.
Matt B. francia festő-performerre például – aki a Quimby zene ihletésére alkotott a koncert alatt –, a műsorfüzet felhívta (és felcsigázta) a figyelmünket, de mégis meglepő volt nézni a vékony fekete körvonalakból, hol aprólékos, hol lendületes mozdulatokkal körvonalazódó, terebélyesedő óriási alkotást. Kár, hogy viszonylag kevés időnk volt odafigyelni rá, mert a Quimby is kitett magáért. Jazz, diszkó és keringő. Nem biztos, hogy ezekről a műfajokról ők jutnának eszünkbe, mégis mind a hárommal találkozhattunk a koncertjükön. Ezen kívül nem lehetett sok nézőnek (sőt talán még rajongónak sem) alkalma megnézni Kiss Tibit, ahogy angyalt és szemfedőt mutogat el a közönségének. Ez talán csak nekünk, Katlanosoknak a kiváltságunk, amit segítségül kaptunk ahhoz, hogy felénekeljük a Most múlik pontosan-nak egy igen sokszínű és -szólamú változatát a Quimby huszadik születésnapjára készülő filmhez.
Kiss Tibi a júliusi interjúnkban azt mondta, hogy az Ördögkatlan az egyik kedvenc fesztiválja. Mint a Quimby koncert sikeréből is kiderült, Bérczes László pedig a nyitóest zárómondataként megfogalmazta: a szimpátia kölcsönös.
Waliczky Annamária