Varázsol, játszik, szeret

Történt ugyanis, hogy amikor e fesztivál szervezői programokat gondoltak, a széles közönségrétegben nem hagyták figyelmen kívül a legkisebb korosztályt. Nekik szólt hát főleg a mai, reggeli eső utáni Szeleburdi Gáspár és a varázshegedű a pécsi Bóbita Bábszínháztól. A palkonyai Malompark többfunkciós – esténként Zenekert a nagyérdeműnek, délelőttönként azonban Mesekertként funkcionál. Ül az aprónép a pokrócokon, levetik magukat egy-egy kergetőzés után, ropit majszolnak és közbekiabálnak az előadásba. Körülbelül így néz ki négyévesen egy színházélmény. A történet mégis követhető, a szegény kondáslegény, Szeleburdi Gáspár, (kinek hangot-lelket Boglári Tamás ad,) megjutalmazódik egy varázshegedűvel, melynek segítségével meghódíthatja a hercegkisasszonyt, őrült táncra perdítheti az embereket, illetve segélykiáltást adhat a hegedű eredeti tulajdonosának, az Erdő Szellemének. A siserehad közben rokonszenvét fejezi ki minden esetben a fiúnak, együtt éreznek vele, ha szerelmes, vagy ha épp kergetik. A Sramó Gábor rendezte mese legfőbb erénye, hogy a játszók maguk kísérik zenével az előadást, amit érdemes lenne talán még tovább gondolni, hogy még inkább azok felé forduljanak, akiket el szeretnének érni. A szeretetük megvan hozzá.

Szabó Julcsi