Csámborgóra venni a figurát

Tegnap érkezett Hajdúszoboszlóról, nemrég töltötte be a húszat. Villamosmérnöknek tanul Pesten. Mint a huzat, úgy vágták meg híradástechnikából. Áldja meg a magasságos fóliasátor- szokta mondani. Bontani kezdi az első üveg bort. York napsütése… – viccenti rá a felnyíló sör, ez a következő sor.

Egy kérdése van: pálinkát mérnek-e már. Hogy beszélgetni csak úgy megy, ha sokat iszom. Minden este máshogy üres, nem úgy nevezetlen, ahogy a Cseh Tamás dalban, hanem ahogy Fluor Tomi. Általában úgy van, hogy a szervezet meg működik, a fiatal test feldolgozza az alkoholt éjszaka. A szorgos szervek újjászülik napról napra a rohanást, a menekülést.

Kollár-Klemencz Laci énekli, hogy: Mikor visszapislogtam, hogy ne maradjak a sötétben túl hosszan. Ő: véreres szemmel már pislantani se. Látja a pár száz embert, elöl hatalmas tombolás, hátul jóleső lézengés, nem tud hová rohanni. A sátrak gyűrűje hátul, szemben a hegy három lépcsője, puha, barátságos ketrec, szoba inkább. Egyházunk van, az égbolt a teteje.

Beáztunk ma, ez komoly eső, arcunkra száradt szokásaink tán még a gyerek arcán is ott lesznek, Kollár-Klemencz Laci fia a remek gitáros, arcuk hasonló akkordokat penget. Kedves, csendes-ülős koncert is lehetne, főhősünk bárcsak rendesen odakeveredve mosolyra húzná a száját, ma este nem a fél liter pálinka rohanná át. És Feri elvitte a kabátom, jól felépített vokállal, a főhős lecsukja a szemét, repíti az erő, ami egy-egy pillanatra Sziámis és Líviuszos színt kever Kollár-Klemencz Laci hangjába. Felnyitja a szemét, a Feri elvitte a kabátot, az ócska cipő is sohamár.

Látja akkor, hogy a virágok a réten az tíz-tizenöt kölök a sötétben világítós karkötővel. És a rolleresek, a biciklisek. A hosszú árnyék, a focipályát megvilágító két reflektor miatt. A boldogan ugráló tinik. Egy fekete kutya piros kendővel. Kopasz gazdája a pörgős dobütemre játszik vele. Egy vékony lány hányástól kifehéredett arccal, de csillogó szemmel bukdácsol a basszusgitár lüktetésére. Az ég, ha kék, a Nap, a Hold. Hogy lassan a jó. Talán így nézni inkább, csámborgóra venni a figurát.

Hodászi Ádám