A láthatatlan állomás láthatatlan vendége

Tegnap felavatták a felújított palkonyai vasútállomást. Az állomást a Hatok Művészeti Csoport tette láthatatlanná, mégpedig úgy, hogy az épület falaira a természeti háttér képeit helyezték. Így, megfelelő szögből nézve, az állomás már-már teljesen beleolvad hátterébe, kis jóindulattal láthatatlanná válik, most nyáron legalább is. Nehéz így látatlanban elmagyarázni, igazából látni kell…

A megnyitóra a Wombo Orchestra vonatozott be Villányból, miközben a két állomás között folyamatosan zenélt a helyi utazóközönségnek, hogy megérkezve magukkal hozzák azt a fergeteges hangulatot, amit már megszokhattunk tőlük. A megnyitón jelen volt Törőcsik Mari is, aki az eseményre láthatatlanná vált, és üdvözölte a fesztiválra érkezőket. A művésznőt Scherer Péter kísérte fel a pódiumra, majd befejezve beszédét láthatatlan védnökünk a közönség karjaiban távozott az eseményről.

Végül pedig, Menzel szellemében, volt pecsételés is a vasútállomás épületében. És nem csak fenékre, noha talán nincs is erotikusabb, mint egy szép női hátsót az állomás pecsétjével megjelölni, de hátra, vállra, bokára is. Így utazott az állomás bélyegzője hátakon, vállakon, bokákon, és ki tudja, még az is lehet, hogy szép női hátsókon is a fesztivál egyéb területeire, hirdetve a láthatatlanság látható eredményét, a palkonyai emberek és az önkormányzat munkájának gyümölcsét, a palkonyai láthatatlan állomást.

Pál-Kovács Ramona