Víg végnapok
Keresztury Tibor társ nélkül állt színpadra a Vylyan teraszon, mivel Víg Mihály sajnálatos módon biciklibaleset miatt nem tudott megjelenni (a szerkesztőség ezúton is jobbulást kíván). Hiányát jobb híján egy Windows Media Playerrel próbálták áthidalni, így szólaltak meg cigánydal-feldolgozásai a novellák között és mögött. Bár Keresztury figyelmeztet, hogy nem kabaréjelenetek következnek, mégis a kocsmában felfüggesztett kiszolgálás drámáján vagy Madár Sándorné, született Rókás Piroska budapesti lakos – véletlenül sem összetévesztendő Madár Béláné, született Gombkötő Irén miskolci lakossal – stuttgarti börtönből írt, elsősorban televíziót, másodsorban kiszabadítását kérvényező levelén a közönség az instrukciót figyelmen kívül hagyva röhög. Az előadás zárószövegéből (Pacal és ananász) kirajzolódó korkép azért elmosolytalanodásra ad okot: hazánk az utóbbi időben nagyjából annyi teljesítményt tudott felmutatni, hogy „háztetőt már ritkábban lopnak alvó részegek fölül, valamint hogy nem hangyás a kép”. Elég gyér, bólogatunk, és, mintegy a megállapítást tesztelendő, gyorsan rendelünk még egy fröccsöt.
Zágoni Rita