Symphonic Brass Quintet - New York-i andalgás

Kis késéssel érkezem a palkonyai templom elé a rézfúvós kvintett előadására. Belépve látom, hogy nem csak a földszinti padok vannak tele, de a karzatra feljutni sem lesz egyszerű feladat – még a lépcsőről is fürtökben lóg a közönség. Megadást nem ismerve szuszakolom fel magam az emeletre, odalent épp Vida Lóránd harsonaművész ismerteti a következő darabot, majd némacsend és a csoda.

A két trombita, a harsona, a kürt és a tuba hangja úgy simul össze, akár az olvadt fém, tökéletes. A templomi helyszín is jól működik, sőt, még az az érzés is elfog, hogy az egészet csak azért építették, hogy a kvintett majd egyszer felléphessen itt. A zene betölti a teret, mindenhonnan szól, belőled is. A koncert során hallhatunk reneszánsz-, barokk-, klasszikus-, romantikus-, XX. századi és kortárs darabokat is, az összhang egyszer sem bomlik fel. A csúcspont számomra a jazz blokkal együtt érkezik. Egy pillanattal később már el is távolodom Palkonya templomából, a 20-as évekbeli New Yorkban vagyok, éjszaka van és én az utcákon suhanva táncolok. A háttérben, nem is, mindenhonnan visszaverődve, felerősödve és a torkomból kiszakadva, zeng a jazz.

Ez ugye nem hangzik rosszul? A Symphonic Brass Quintet szombaton Kisharsányban a 30Y Szentimentálé előadásán is játszik.

Pintér Diána