„Ahogy esik, úgy puffan”

Rohanok Palkonya főutcáján, arcomon még ott a buszszínház keltette mosoly, igyekszem gyorsan elraktározni a legjobb pillanatokat, s valahogy áthangolni magam, hiszen már le is késtem a komáromi színészek improvizációs játékáról. De mégsem, az előadás bevárja a busz utasait, marad így néhány percem felidézni a Nagyharsányról elszármazott olimpiai számokat, illetve Bérces László csíkos ágyékkötőben elkövetett maratonfutását. Közben a kis helyiségbe bekerül egy vastag bundájú kutya, aztán mégis kikerül – nem most látok először műkedvelő állatot a Katlanon. A csíkos pólós játékmester, Majorfalvi Bálint higanyszál emelkedést jósol. A felvidékiek a Beugróhoz nagyon hasonlító produkcióval érkeztek Palkonyára az utolsó napon. A játék picit nehezen indul be, érezzük, hogy a színészek megilletődtek az ismeretlen környezet és közeg láttán, s a hozzájuk (mint később kiderült, működésük alatt második alkalommal) csatlakozó Varga Anikó szereplése sem kezdődött zökkenőmentesen, az első feladat szabályainak elfelejtette a felét, ami az első derülések egyikét okozta. Aztán, szépen lassan minden a helyére került, és biztos vagyok benne, hogy a közönségből mindenki fel tudna eleveníteni néhány kedvenc, igazi csattanóra végződő jelenetet – mint például az extrémsport csatornán a vámpírvadászatot bemutató műsorvezetőt, vagy a Holdon eltévedő asztronautákat, akik a közönség soraiból kapnak isteni, vagy inkább űrlényi figyelmeztetést. A feladatok közé tartozik például a reklamáció, mely esetében a reklamáló nem ismeri a reklamáció tárgyát, a halandzsanyelvről való fordítás, a különböző, fiktív tévécsatornák stílusának előre megadott kifejezésekkel történő utánzása, a csak kérdésekből álló párbeszédek alkotása, vagy megadott szómennyiséggel való gazdálkodás egy szituációban. Ahogy váltják egymást a feladatok, úgy oldódnak fel a színészek és a közönség is, egyre közelítünk az önfeledt térdcsapkodás állapotához, de hirtelen vágás: a bő egy óra már el is telt. A ventillátorból való jóslás szele csak a megmerevedő jelenbe fúj.

Sándor Zita