Boszik és Bacik
A Kisharsányi Kovács Udvarházban gyülekeztünk ma reggel, a Karaván Művészeti Alapítvány Banyamesék című bábelőadását megnézni. Az egyesület roma és nem roma alkotók együttműködését, tehetséggondozását támogatja. A helyszín kicsiknek és nagyoknak ideális volt, hiszen a Kovács Udvar gyönyörű régi épület, ami a pesti romkocsmákat idézi, remekül szedett-vedett színes berendezésével, kényelmes babzsákokkal. Az istálló a szalmabálákkal, a régi kovácsműhely, valamint a belső udvarban kapirgáló tyúkok (akik szigorúan etetésre és nem evésre voltak itt) pedig a gyerekeknek okoztak nagy örömöt.
Az előadás kezdetekor a gyerkőcöket félkörbe rendezték. A fiatal színészek közül egy hosszú kendőt ölt, ő lesz az öreg boszorkány, akinek a szájából megszólalnak a népmesék. Bábokat ragadnak, és eljátsszák az anyóka szigorúan tanulságos történeteit a pletykás asszonyokról és cseles anyákról, akik gyermekeiknek férjet hajkurásznak. A történetek és a belőlük készült bábelőadás, mely a népmesék számos jól ismert elemével dolgozik, kedves; mégsem ez az, ami számomra érdekessé teszi a Karaván Művészeti Alapítvány előadását.
A mesék zenei kísérete kreatív és kifejező volt, külön jó hangulatot teremtett, hogy amikor a színészek egy kis kocsmai jelenethez cigány zenét szolgáltattak, a Kovács Udvarban próba után hűsölő Mediawave zenei alkotótábor stábja is beszállt egy kis örömzenélésre, ami nagy sikert aratott a nézők (és a darab meglepett előadói) között.
A színészek kommunikációja mind a nézők, mind egymás között – ahogyan színész illetve karakter mivoltukat cserélgetve játszottak –, érdekessé tette az előadást. A gyerekekkel interaktívan és közvetlenül foglalkoztak, bevonták őket az idős néni felébreszésébe (a titkos ébresztő szót kellett szájról szájra egymás fülébe suttogni, majd az utolsónak kimondani), illetve egy hatalmas sárgarépa kirántásába. Ennél az utolsó jelenetnél a gyerekeknek a parasztudvar állatai közül kellett választaniuk és sorrendbe állniuk azok nagysága alapján és így „kirántani“ a répát. Tehát kutya után cica, cica után egér. De mi kisebb az egérnél? – tették fel a kérdést az alkotók, hiszen még jópár kisgyerek szeretett volna játszani. Egy kisfiú megadja a választ: a bacilus. Tehát az eredmény az lett, hogy az egér után még négy-öt gonoszul vigyorgó bacilus állt be a sorba ádázul kiabálva, hogy: Bac, bac... Mert mi mást is mondana egy bacilus?
Waliczky Annamária