Régi dalok, új hangzás - ...Catsandox

Mindenkinek megvannak a saját preferenciái, amikor egy ilyen kulturális fesztiválra megy. Az enyém inkább a színház, az utcai performansz, és ha már zene, akkor inkább népi, spontán. Szóval elég kétes lelkesedéssel vágtam neki az esti, nagyszínpados ...Catsandox-koncertnek. Mert, hogy én ugye – jelentettem ki még a legelején –, zenéhez nem értek, populárishoz meg pláne nem...

Aztán persze csalódnom kellett, a fesztivál ideje alatt már sokadszor, pozitívan. Kiderült, hogy a színpadon zenélőket ismerem. Van, akit már régebb óta, van, akit csak pár éve, de mindegyiket szeretem. Csak a név volt félrevezető. Így elsőre nem volt ismerős. Sőt, a számokból is jópárat ismertem, vagy, mert régi „klasszikus”, (nekem a 80-as évek underground zenéje az), vagy, mert Takács Eszti elénekelte ezt már máskor, másképp. És az összhangzás is pont olyan, amilyet szeretek. Nem túl populáris, elég elborult, de mégis megragadható. Szóval el is határoztam, hogy ha vége a fesztiválnak, így vagy úgy beszerzem a zenéjüket (ha egyáltalán beszerezhető, ennek még utána kell néznem). Mert muszáj. Tetszik ez az új köntös, réginek és újnak nyers keveréke.

A koncertről pedig talán annyi, hogy nem voltak olyan sokan, mint mondjuk egy Quimbyn, vagy egy Péterfy Borin, de szerintem ez, ha még néhány évig zenélnek így együtt, változni fog. Nem volt színpad előtti tolongás, inkább amolyan csendes-ülős stílusban folyt le. De ha jobban megismerjük majd őket, lehet, hogy ez is változni fog. Müller Péter Sziámi és Takács Eszter új csapata tehát mindenképpen figyelemre méltó, és remélhetőleg hamarosan nagyobb ismertségre tesz majd szert. Mert Magyarországon kell ilyen is, sőt.

Pál-Kovács Ramona