Palkonyai búcsú

Megtaláltam az Ördögkatlan leghangulatosabb színhelyét. Ez a palkonyai kisszínpad, ahol a Trio A zenekar koncertjét hallgattam meg. 

Az utca, ahova ezt a tényleg kicsi (kb. 3x2 méteres) színpadot felállították, egy meredekebb területen, a boros pincék fölött vagy a tövében helyezkedik el, emiatt hullámosnak tűnik. A kis házak közötti réseken keresztül csodás kilátás nyílik a szemközti hegyoldalra. Egy ilyen árnyékos résnél telepedtem le és hanyatt fekve élveztem a jazz zenét. 

Amikor jazz koncertre megyek, mindig félek egy kicsit. Úgy gondolom, hogy minden életszakasz egyéni ritmusban és sorrendben egy újabb kaput nyit meg a zene műfajai felé. Talán meg kell érni arra, hogy értékelni tudjuk a jó népzenét, pop, rock, elektronikus, klasszikus zenét vagy a jazz-t. Nos, meg kell vallanom a jazz-t még nem tudtam teljesen befogadni. Egy idő után legtöbbször elvesztem a fonalat, és az egész egy eklektikus rohammá változik fülemben. Tartottam tőle, hogy a nagy meleg ezt erősíteni fogja. De szerencsém volt: a dob, a bőgő és a zongora hármasa régi füstös kávéházakra emlékeztető daraboktól a kortárs hangzásig vegyesen adott elő zeneszámokat, amik kellemes összhangként szólaltak meg számomra is. Az eleinte még idegesítő darázsdöngicsélés lassan belesimult a muzsikába. Belesimult a tudat is.

Végiggondoltam, hogy mi is történt velem az utóbbi pár napban és elégedett voltam az összesítéssel: irodalmi beszélgetések és koncertek közepette minőségi bort kóstolva csodálhattam meg a Vylyan terasz művészi kialakítását és az onnan nyíló kilátást, Kisharsányban a koncertek sokszínűségéből szemezgettem és gyermeki lelkesedéssel csodáltam az artistákat. A falvak közti járaton sikerült a buszszínházat is elcsípnem. Nagyharsányban a zenei kínálat és a bűvész performanszok mellett képzőművészeti kiállításokkal ismerkedtem és tapasztalhattam, hogy bizony a sátorozáshoz szükséges empátia még fejlesztésre szorul a fesztiválozók körében. Eljutottam a szoborparkba is, ahol formák, színek, kontrasztok ejtettek ámulatba. Palkonya rendezettsége és tisztasága, a Cifra terasz szőlős ragulevese, illetve a rendezvények és színhelyek igényessége már csak fokozta életem első Ördögkatlan Fesztiváljának pozitív benyomásait.

Jövőre talán az amfitátrumba is eljutok és beköszönt a jazz korszak is.

sanetth