Input-Output a csütörtöki napról
Zenék-hangulatok
Be kell valljuk, a Wombo Orchestra túlfűtötte a közönséget a PASO koncertjéhez. A PASO viszont megmentette az estét. Csütörtök este a Les Touffes Krétienne koncert elmaradt, ennek okán jött a PASO, aki fergeteges bulit csinált a nagyharsányi focipályán. A PASO koncert érdekessége, hogy a zenekar egy teljesen más arcát is megmutatta, egy hegedűs pszichedelikus számot is játszott, mely elég szokatlan a ska zenét játszó zenekartól. A PASO frontembere ugyanazt a fehér öltönyt viselte, mint azt tőle korábban megszokhattuk. Vajon hány darab ugyanilyen öltönye lehet? – jutott eszembe.
Térjünk vissza a Wombo Orchestra-ra, ha rezeg a busz a városok közt, vagy ha látod, hogy több trombitás a szék vagy asztal tetején áll, csak a Wombo Orchestra lehet az. A nagyharsányi focipálya szegletében tombolt a tömeg, majd megszólalt a Bullet in your Head (Rage Against the Machine) című átdolgozás fúvós verziója. Egyszerűen vétek volt a koncertet abbahagyniuk, mert túlpörgették a közönséget, de szerencsére péntek este folytatódik a Wombo őrület.
Míg a nagy zenei koncerteket a nagyharsányi focipályán tartják, addig kisebb ad hoc koncertek is voltak napközben úton-útfélen. A kisebb koncertek sorához tartozik a kaposvári egyetemisták Alagsor-koncertje a Narancsligetben. Az ifjú zenekarnak máris megvan a törzsközönsége és rajongótábora, aminek tagjai őrült jót buliztak.
Palkonyai vakság
Most először jártam Palkonyán. Egyszerűen ez a hely végtelenül romantikus, vagy inkább bájos. Honnan jön Palkonya vonzereje? Talán a bor, a táj, népi jellegű helyszínek, az Ördögkatlan adta kiállítások, koncertek vagy programok – vagy ezek együttes összhatása. Egyszerűen ezt a helyet látni kell: vak ember az, aki nem látja a Palkonyában rejlő szépséget.
Palkonya Faluházában kétszer játszották a Vakság című előadást, mely a Nézőművészeti Kft. és a Kolibri Színház közös produkciója, Scherer Péter rendezése. Az előadás egy vak nő életét, és annak egyes mozzanatait, helyzeteit mutatta be az ő szemszögéből. Számomra a legmegdöbbentőbb eleme az előadásnak az volt, mikor a vak nőt játszó Sárosdi Lilláról az előadás elején azt gondoltam, hogy ő biztos nem vak, majd a következő pillanatban elhittem, hogy vak. Egyszerűn játszott velünk. Természetesen minden kitisztult a végén, de a vaksággal való játék rendkívül erős nyomot hagyott bennünk.
Végtelenül őszinte volt a darab, egy pillanatra belegondoltam abba, vajon én hogyan reagálnék hasonló helyzetben, ha én magam is megvakulnék. Mit tennék vagy gondolnék? Most hogyan viszonyulok a vakokhoz? Be kell vallanom, a főszereplő Sárosdi Lilla szavai, saját leplezetlen belső hangom volt.
Az arcba csapó őszinteség kegyetlen, ugyanakkor a legerősebb eszköz volt, pláne hogy az előadás gyengénlátó és látássérült emberek valós beszámolói alapján készült – ezáltal rendkívül erős kapcsolata volt a valósággal. Az előadás mindenképpen a téma továbbgondolására ösztönöz, megnyit egy eddig talán ismeretlen világot előttünk, amelynek ösvényein tapogatózva, félénken tesszük meg az első lépéseket.
Bajnóczi Eszter