Veszedelmes viszony

Ma este az Országos Diákszínjátszó Találkozó idei nyertesei, a Szentesi Gimnázium drámatagozatos osztályának tanulói tartották aranyminősítést nyert Halálra táncoltatott leány című előadásukat a palkonyai malomkertben. Szomorúan láttam, hogy a késő nyári alkonyatban a lugasnak csak a negyede telt meg, ami kár egy ilyen színvonalas előadás esetében (persze ennek nyilván a konkurencia az oka, amelyet Pintér Béla és Társulata, a francia cirkusz est, valamint a jó villányi borok jelentettek). 

A régi ballada története ismert. A gazdag bíró lánya beleszeret egy árva fiúba, de nem lehetnek egymáséi (jelen előadást nézve azt mondanám, a fiú a gúnyolódások miatt előtörő komplexusa a szakítás oka; nem pedig a gazdag lány ódzkodása) és a legény, Földvári János új menyasszonyt talál egy szép és kedves, anyagilag hasonlóan szegény lány személyében. A lagzira a bíró lánya is elmegy, ahol újra feltámad a tűz, és a szerelmesek megint egymást ölelhetik, a menyasszony pedig egy gyönyörűen elénekelt szomorú dalt követően távozik. De az ölelésből kiszakadni immár nem lehet, a tánc egyre vadabb és őrültebb lesz. János nem engedi el a félájult lányt mert arra a bírálható álláspontra jut, hogyha a teremtés az övé nem lehet, akkor másé se legyen. A bíró szép gyermekét másnap reggel holtan viszik haza édesanyjának.

A feminista szempontok vitathatósága ellenére a történet tragédiája – a szegénység brutális bosszúja a gazdagokon, az elkeseredett szerelmes elszánt birtoklási vágya – érthető és átélhető. A Szentesi Gimnázium ügyes fiatal színészei Matos Ibolya drámapedagógus rendezésében pedig nagy erővel és lendülettel adják vissza a fiatal pár tragédiáját. 

A szereplők viszonylag hétköznapi ruháinak színe a fehér, a vörös és a fekete, díszleteket pedig egyáltalán nem használnak (egy percig sem hiányoznak). A fiatalok összjátéka, a csapatmunka tökéletes a közös mozgástól a ritmusjátékokig. A darab ezen oldala nagyon erősen megkomponált, az ősi népdalok keverednek a Ghymes együttes modern szólamaival. A gyilkos körtánc az előadás végén szédítő még a néző számára is. Külön kiemelném a Jánost alakító főszereplő parádés néptánci elemekből építkező táncbetétét, amely még a darab elején tökéletesen visszaadja a főhős csalódottságából következő zilált lelkiállapotát. 

A nézők, akik eljöttek elégedetten mehetnek haza. Az előadás arany minősítése nem csupán reklám. Büszkék lehetnek rá. 

Waliczky Annamari