Ne kelljen még hazamenni
A francia Apostrophés bohóctréfáira érkezünk délre Kisharsányba, a szokásos összeragadt szemekkel, de tettre készen. Kell is a nyitottság, ha nem akarjuk zokon venni, hogy módszeresen letisztogatnak minket egy seprűvel. Bámulatos bagett-mutatványokat és egy hirtelen kávéházi komédiát hagyunk ott a tűző nap okán, de együtt érzünk a társulattal, aminek minden tagja tetőtől talpig ünneplőben feszít.
Jóízűt ebédelünk – továbbra is Kisharsányban, ma valahogy nem sikerült a templom tíz méteres körzetét túllépni –, sokáig csak üldögélünk és beszélgetünk ott az árnyékban.
Hívom Hodászi Ádámot, hogy ha tud, szerezzen sorszámot az általa rendezett Mulatságra, merthogy hamar elkapkodták őket, s még bőven akadnak érdeklődők.
Az újságpapírokkal hiánytalanul kibélelt színpad valamilyen torz börtön képét idézi fel: a feltűnni akaró vezércikkek és fotók kibírhatatlan egyhangúságot teremtenek a térben. A három szereplő ebből a sivárságból próbál kilépni, szakítanak, gyújtanak és törnek, csak, hogy végre megszólaljon a muzsika és jelezze, hogy nem hiába kötöttünk nyakkendőt, mert ma valahol várnak ránk. Csak legyen mulatság, és ne kelljen még hazamenni…
Juhász Gábor és Gyémánt Bálint záró akkordjait még elkapjuk a Vylyan teraszon (mellesleg elég vagány stoppal érkezünk – a nyitott fedelű terepjáróból kedves mosolyokat küldünk a mellőlünk lassan elmaradozó, de azért lelkesen felfelé tekerő haveroknak). Van hangulat, Gábor el mer sütni olyan poénokat, minthogy milyen már a „szűnni akaró taps” vagy, hogy „köszönjük a sikert”.
A szokottnál kissé hosszabban hangolnak a szentesi gimi diákjai és a kaposvári másodéves színész-hallgatók, de addig legalább merítünk párat a híres Vylyan-pincészetből. A szentesiek levesznek a lábamról: gimnazista diákok, akik ízléssel énekelnek francia sanzonokat és amerikai standard-eket, a Gyere, Josephine vagy a Bessie Smith-feldolgozás méltán kap vastapsot. A kaposváriak műsorában eleinte nagy a tücskök és a hangyák előfordulási aránya. A Sebő Ferenc által megzenésített versekből készültek a színészek átdolgozásai, így lett népi reggae, rock’n rollos ballagónóta és karibi hangulatú kórusmű Nagy László, Weöres vagy épp József Attila verseiből.
Most pedig irány Péterfy Bori és a Love Band!
Varga Zsófia