Rob Pinter: Galapiat Cirque

Meleg van, tikkasztó meleg.”Ördögkatlan ”, szerencsénkre már 5 éve. A hely, ami nem csak a testek, hanem a lelkek is összeforrnak. 

Kisharsányban az eklektikus programok egyik helyszínén, a focipályán áll egy sátor. Első ránézésre összetéveszthetetlenül egy cirkuszsátor. Mégis e sátor körül nincsenek se kedves, sem vad állatok, nincsenek futkározó bohócok hatalmas cipőkben, semmi megszokott, amit egy klasszikus cirkuszsátor köré képzelnénk. Találkozóm van Lucho Smit-tel, a csapat vezetőjével, aki magát semmilyen értelemben nem tartja vezetőnek, Ő csak egy tag, aki most a többiek nevében beszél.

A sátor felől zene hallatszik, gyakorolnak az esti előadáshoz. Hiába a rutin, meg az évek – mesélte később Lucho, a próba elengedhetetlen számukra.

Mivel egy órával hamarabb érkezem a beszélgetésre, próbálok észrevétlen lenni, nem zavarni a gyakorlást, hagyom, hogy belém ivódjanak a manézs mögötti csillogás izzadságcseppjei. Aztán a megbeszélt idő közeledtével Lucho keresésére indulok, akit meg is találok lakása, nevezetesen egy lakókocsi küszöbén épp egy szakmai beszélgetes közben.

”Csak felhúzok egy nadrágot, és jövök !” – mondja barátian, amint meglát – mintha már ismernénk valahonnan egymást.

Egy árnyékos helyet keresünk, végül a legközelebbi kis bisztróba térünk be egy-egy pohár ásványvízre. Jómagam szívesen beneveztem volna egy kólára is, de interjúalanyom határozottsága engem is egészségesebb vizek felé sodort.

Hamar közös nevezőre jutunk, hisz mindketten Hollandiából jöttünk. Közel s távol nincs ember körülöttünk, aki a mi különös nyelvünket beszélné vagy megértené. (legalábbis mi azt hisszük!)

Egy holland fiú és megannyi megszállott francia emberke egy magyar fesztiválra keveredik, ahol létrehoznak a művészet segítségével egy kisebbfajta Európai Uniót.

Majd felteszem a kérdést, hogy tulajdonképpen mit is csinálnak. Színházat, koncertet, cirkuszt vagy csak szórakoztatnak? A válasza: ”A cirkusz nem más, mint cirkusz!” Az ő esetükben lélegzetelállító akrobatika és ügyesség játszi könnyedséggel és sok humorral, amiben a közönségük – erről mit sem tudva – igen fontos szerepet kap. Velük, részvételükkel lesz egész, kerek a műsor. A multifunkcionális csapat élőzenét szolgátat. Zenei palettájukon olyan nagyságok szerepelnek, mint Miles Davis, Pink Floyd vagy Sztravinszkij, akik a művészi változatosságot inspirálják a munkájukban.

Kérdéseket teszek fel, amikben továbbra is a fő kérdés bujkál: mit, hogyan és miért csinálnak. Mi az amit szeretnének, hogy tudjunk róluk.

Lucho elmondja, hogy a műsoraik valójában egy folyamatos megújulás és változás eredményei. Megpróbálnak minden előadásban egyre többet megmutatni magukból, közelebb kerülni a közönséghez. Előadásaik stílusa Franciaországban a legnépszerűbb, de szerencséjükre a világ minden tájára hívják őket. Ha a pénzről kérdezem, a biztonságukról, hogy’ hogyan szervezik az előadásaikat, elmondja, hogy mögöttük egy igazi cirkusztársulat áll, akik segítik őket, hogy zavartalanul csinálhassák a munkájukat. Megtudom, hogy rajtuk kívül még egy társaság utazik folyamatosan a főtársulat közbenjárásával. Továbbá azt is, hogy a Francia Kulturális Minisztérium teljes mellszélességgel támogatja e művészeti irányzatot, az ő anyagi támogatásukkal jutottak el most Magyarországra is.

A beszélgetés alatt a komoly és határozott válaszok, a szigorúan kidolgozott és felépített test mögött mégis meglátom a tüzet a szemében, az örök gyermeket, a megkérdőjelezhetetlen optimizmust.

Ha arról faggatom, hogy milyen szavakkal jellemezné ezt a kis közösséget, akkor azt mondja, hogy ez egy elszánt család közös céllal, aminek tagjai fáradhatatlanul minden nap hozzáteszik legjobb tudásukat a végeredményhez. Örömszolgáltatás az életük. Az intenzív utazás, kipakolás, előadások, bepakolás, tovább utazás körforgását csak egy céltudatos, pozitív értelemben fanatikus csapat tudja hosszú távon végrehajtani.

Előttem ül egy fiatalember, aki tudja, mit akar. Ez a cirkuszgeneráció már más, mint az előzőek, a lehetetlent valósítják meg, a minimum a 100%-nál kezdődik. Ez az előadás –Risque Zero - „rizikó nélkül”is tükrözi mondanivalójukat. A beszélgetés végén száz évesnek érzem magam. Inspiráló emberek energiája egy új szeletet ad a világból, amit úgy hívnak:cirkusz. Szeretnék összepakolni, velük együtt a következő helyszínre, Prága felé utazni, új helyeket, más kultúrákat és embereket megismerni, és mindig, mindig a szívemre hallgatni!