Magyar Nemzeti Önbizalom

Pintér Béla és Társulata: Kaisers TV, Ungarn

Meglehetősen elidegenítő 40° fokban színházat nézni. Tévét nézni is. Nézni is. De ha mégis tévéznék, nem gondolnám, hogy a nézettek ugyanazt élik át, mint én, az őket néző. Máshogy áll a helyzet, ha színházban nézem azt a tévét. 

Elsőként a reflektorfényben és izzadságban úszó színészemberrel lehet ilyen alkalmakkor azonosulni, a civillel a paróka alatt. Csak másodsorban tudok arra figyelni, hogy igazából nem is tudok figyelni. Az első sor előtti padon hétrét görnyedve az előadás felér egy bikram jógával. Nem baj, rám fér, 2 in 1, kalokagathia. Szerencsére szép lassan hozzá lehet szokni a pokoli hőséghez, főleg, mert a színpadra lépő, izzó testű színészek kiváló játéka, és a mellettem ülők legyezőcsapkodásai úgy az előadás tizenötödik percétől kezdve feledtetik a körülményeket. 

Mindenekelőtt történik, hogy az ápoló- vagy doktornő utazásra hívja a közönséget – mert az első szín egy kórház 1881-ben. A felszólítás utáni másfél órás kalandot nem térbeli, inkább mentális és időbeli utazásnak értelmezem. Felhívás képzelgésre, vagy önvizsgálatra. Így már illik is a hőség, negyven fokban könnyen jön a transz, sokszor még akkor is, ha nem is akarom. 

Az újabb térnyitással, még egy szintet lépve, egy történelmi és kulturális mash-upban találom a szereplőket. Az 1848-as közhangulatot a Magyar Királyi Televízió adásán keresztül látjuk. Németül megy. A forradalom vezéralakjai nem tűrhetvén ezt, megostromolják a tévészékházat. Látjuk a zűrzavart a stúdióban. Petőfi (Pintér Béla) mint a már nem királypárti élőkép vibránc friss művészeti vezetője, a magyar himnusz eléneklése után elindítja első projektjét, kibeszélőshowját. További műsorterv: szakkommentátoros élő közvetítést is sugározni a schwechati ütközetről helyszíni tudósítókkal. Az első Petőfi-show vendége a magyarság új sztárja, Baráznay Ignác (Mucsi Zoltán), a híres "sukorói oroszlán". Lánya (Enyedi Éva) faggatja, aki még az előző színből csöppent ide, kapzsiságától vagy túlélési ösztönétől hajtva életét kockáztatva...

Interjúzás a színpadon. Ezt látom, feltűnik nekem a kérdezz-felelek helyzet. Én is interjúalanynak érzem magam ekkor. Kérdéseket keringnek körülöttem a melegben, sajnos légörvényt nem, szívörvényt annál inkább kavarva. (Az előadás kérdez) Mi a véleményem a magyarságot érintő kérdésekről? Mi történt volna, ha 1848-ban máshogy alakul a magyar történelem? Itt ülnék vajon? Hány Petőfi-verset tudok kívülről? Milyen nyelven sugározna a királyi tévénk, ha nekünk jut Ausztria sorsa? Mekkorát mernénk álmodni, ha lenne magyar nemzeti önbizalom? (Az előadás elmosolyodik.)

Mucsi Emese