Bőröndös bábok bámulói

Bódog egy királyság és alattvalók nélküli király, Szomorilla pedig egy varázserő nélküli tündér. De ne aggódjatok, a történet végére minden rendeződni fog. – Magyarázom egy bostoni, héber nevű srácnak meg Hiroshinak, az Európát éppen körbebicikliző barátomnak. Így, hárman ácsorgunk a Kovács udvarház kocsiszínjében, előttünk sok-sok gyerek ücsörög, meg néhány szülő. Felrémlik, hogy ma már valami nagyon hasonló élményünk volt a Halász Judit koncerten, meg a titokzatos bocskorszíj vásárláskor és a vattacukor árus körül, de ezek ellenére rendíthetetlenül tartjuk nagykorú identitásunk. Mögöttünk lassan gyülekeznek a felnőttpajtások is, előttünk a gyerekek masszája egy duzzasztógát viharos vizéhez hasonlóan az előadás ritmusát követve felcsap, majd visszahúzódik. Négy, kedvesen-játékosan megvarrt bábot mozgat Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva, modern tündérmesébe ágyazott fejlődéstörténetet mutatnak be. A két főszereplő az első találkozás heves vitába torkollását követően néhány, újságban elhelyezett apróhirdetés segítségével újra és újra találkozik, újra és újra összeveszik, ám végül egymásra talál. A boldog vég csak akkor lehetséges, mikor mind a ketten engednek vaskalapos elveikből, és igyekeznek a másik érdekeit is szem előtt tartani. A birtokolni akarás, a másikon való uralkodás és a kishitűség, a védekező önbizalomhiány mechanizmusáról kapunk egy jókora leckét úgy, hogy gyerekek is, felnőttek is élvezik és értik az előadást. A Hepp Trupp nagyszerűen egyensúlyoz a gyerekeknek szánt, de a felnőttek számára is élvezhető előadás keskeny mezsgyéjén. A kétszemélyes csapat kiválóan ért a komikus elemek mesébe fűzéséhez, s nemhogy a külföldi, de a magyar néző is rácsodálkozik a felrepülő, megremegő, majd visszahulló paradicsomos mozzarellára és a végül elfogyasztott tiramisura. A bábok és a kellékek nagyfokú kidolgozottságról tanúskodnak, ugyanúgy, mint az apróra előkészített mozdulatok. Külhoni barátaink jót szórakoznak a gyerekek nagyra nyíló szemein és tátott szájain, ugyanakkor elcsodálkoznak, mert nem láttak még olyan bábelőadást, ahol a bábok érzelmeit mozgatójuk arcáról lehetne leolvasni. Kisharsányban még ilyen is van.

Sándor Zita