Rutkai Bori – Sztrapacska macska hercegnő

Életemben nem hallottam még annyira kedves-frappáns szülinapi köszöntőt, mint tegnap. Számomra Sztrapacska macska hercegnő volt az abszolút befutó a tegnapi Vacka dalok közül. „Lábad nyomán kockasajtok nyíljanak!”

A továbbiakban megtudhattam, hogy milyen is mellúszásban rock’n rollozni, hogy egy szőrös halból hogyan is lett fülesbagoly, továbbá fény derült arra is, hogy a télapónak fiatalon épp olyan barna szakálla volt, mint a billentyűsnek, Darvasi Kristófnak. 

Rutkai Bori egy nagyon komoly előadással szórakoztatta közönségét: a 18 éven aluli és felüli gyermekeket. Az első szám után nem volt megállás. A gyerekek, akik között természetesen akadt medvére és tigrisre festett arcú lelkes egyén is, határozottan, de szinte észrevétlenül lettek végig vezetve a műsoron. Ehhez nagyon sokféle csinos segédeszköz felhasználásra került: plüss macskahercegnő, harcsa-maszk, kutyabáb, piros bádog-hóember, játékmaci és nem utolsó sorban báj, játékosság, kellemes hang. A számok között nem túlnyújtott gügyögés volt az átvezető, hanem színes bevezetők, játékok. A gyerkőcök nem rekedtek kívül az előadás akcióján, hanem, nem kis megelégedésükre, a hőseivé váltak.

Egy kicsit nosztalgiázhattam is, amikor a Kacsacsát hallgattuk, mert a Csiripelő madarakból jól ismert táncot lejtették a gyerekek. A kedves hozzáállás és nógatás bizony meghozta gyümölcsét: táncoltak, énekeltek is az apró nézők, valamint a zenekar kérését teljesítve egy kicsit sikoltoztak is a számok végén.

A konklúzió: az egyedülálló szövegek, a nyelvhasználat és a Hébe Hóba Banda garancia a minőségi szórakozásra kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Valamint örömmel jelenthetem: a plüss macik még mindig nagyobb rajongói táborral rendelkeznek, mint a babák.

sanetth