Mulatozunk, rendületlenül

Erőtlen hullámzás a Kisharsányban felállított cirkuszi sátor előtt. Este tizenegy felé közelít az idő, s nem tudom eldönteni, hogy vajon vánszorog, vagy inkább rohan. A nap addigi történései, játszóházai és koncertjei már úgy feltöltöttek és lefárasztottak, hogy képtelenségnek tűnik még egy programot megnézni, vagy bármilyen, komolyabb agymunkát igénylő dologba – beleértve a beszélgetést is – belekezdeni. Mégis bemegyek, a belépőként szolgáló cetlicskét túl régóta szorongatom ahhoz, hogy most feladjam. Lehunyt szemmel ülve pihenek, Bérczes Laciék oszloponként haladva feltöltik a sátrat, kihunynak a fények. Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Szikszai Rémusz az első öt percben bebizonyítják, hogy a halálos fáradság puszta kamu, a Mulatságot néző közönség ilyen állapotot egyszerűen nem ismer – az előadás úgy dolgozik a kimerült porhüvely szimptómái ellenében, mint a repülő tárgyak a gravitációval szemben. A színészek finoman kimunkált mimikája, a precízen kiszámolt és pontosan betartott ritmus, az ismétlések és a közöttük lévő szünetek adják az előadás gerincét és komikumát. A szereplők rövid, pattogó mondatokból álló párbeszédei elsőre talán bugyutának tűnhet; a szöveg fokozatosan nyeri el mélységét, az egyértelmű válaszokat implikáló kérdések bonyolulttá válnak, alapvetőnek gondolt igazságok megrendülnek. A három, túlmértezett, vagy szűkre szabott ünnepi öltönyben díszelgő idősödő férfi Godot helyett a mindent megoldó, feloldódást biztosító mulatságra vár. A mulatság viszont nem érkezik, a muzsikusok zenéje nem hallatszik, s reménytelenül poroszkáló káoszba fordul a laposüveggel meg harmonikával elképzelt éjszakai menedék, a megrágott répafalatok halkan puffannak a porban. A kezdeti összetartozás a kis csapat széthullásáig vezet, egészen odáig, hogy maguk közül választanak áldozati állatot – a menyegzői vigadalomból halotti torba fordult fals istenség eljöttének reményében. Bebizonyosodott, hogy a már oly sokszor játszott Mulatság a cirkuszi sátorban is változatlanul ütős, csak a Nagyharsányba szállító buszon tér vissza hatványozott erősséggel a fáradtság. 

Sándor Zita