Talált történetek

Úgy tartják, egy ifjúsági előadás akkor működőképes, ha nem „gügyög”, hanem gondolkodó, értelmes lénynek tekinti a befogadót (akár ténylegesen is bevonhatja az előadásba, de a látottak értelmezésébe mindenképp). Az East Balkánban a drámát képező, ezernyi apró történetfoszlányból összeálló mozaikba elemelt, stilizált jelenetek meglehetősen távol állnak a szájba rágástól.. Az előadás a budapesti partikultúrának egy szeletét, a „mai fiatalokat” mutatja meg, a diszkók hangulatát, hogy milyen a haverokkal marhulni, és az érzés, hogy „ma este bizony be kell baszni!”. Zárójelben jegyzem meg, ha van olyan előadás, amelynek jót tett a Katlanon uralkodó embertelen meleg, az Vidovszky György rendezése, ugyanis a levegőtlen, fülledt, zsúfolt nézőtér pontosan leképezte a heringpartik világát, így még jobban ütöttek a jelenetek. Az esti színház után az alkotókkal való párbeszédre is lehetőség nyílt: Artner Sisso kérdezte a rendezőt és Tasnádi István drámaírót. Mivel a beszélgetés helyszínéül kijelölt osztályterembe főképp fiatalok tömörültek, adta magát a kérdés, mennyire tartottuk hitelesnek a látottakat, van-e valakinek személyes élménye a tragédiával kapcsolatban (a bulizással kapcsolatban nyilván mindenkinek van). Van, aki meg is osztotta, hogy ő pl. az emeleten bulizott, nem vett észre még jó ideig semmit az alsó szinten és a lépcsőn történtekből, aztán amikor kiderült, hogy para van, higgadtan kivette a kabátját, aztán hazament. Ahány ember részt vett az aznap esti borzalomban, annyiféleképp élték meg a történteket. A kérdésre bennem is felrémlett az a vizsgaidőszakbeli este… én is ott akartam lenni (aki részt vett már Noise Night Life-on, mindenki ott akart lenni), csak pont dolgoznom kellett, s mivel a közelben laktam, hazafelé sétálva mentők és rendőrautók hadát láttam, hazaérve pedig a Facebookot megnyitva, a hírt megtudva lefagytam, több, mint egy percig nem jutottam szóhoz.. A barátaimat nem tudtam elérni, nem tudtam pontosan, kik mentek be végül, másnap reggel egy Index-videóból láttam, hogy az egyik barátnőm megúszta. De olyat is ismerek, aki nem járt ilyen szerencsésen: akiért aggódott, soha többet nem ért haza. 

Hiánypótló az előadás, hiszen bemutatja végre, mi is történik a Bank Dance Hall, a Morrison’s vagy épp a Hajógyári szórakozóhelyeinek falai között. Milyen az, amikor egy biztonsági őr bármilyen indok nélkül összeverhet, vagy épp az, amikor ti vagytok annyira bebaszva/betépve, hogy belekötnétek még az élő fába is, de aztán végül csak a radiátor alá hánytok. Fontosak ezek a történetek, mert magunkat nem mindig tudjuk kívülről szemlélni, illetve a szülőknek is el lehet magyarázni, hogy „Anya, azért ez nem így van, mi csak ezt meg azt meg amazt csináljuk…” Megnyílhat egy párbeszéd, amit talán a legnehezebb beindítani az Y és a Z generáció tagjai között. Számomra viszont most kivételesen fontosabb a valóság: hogy ne csak látszatintézkedések és fröcsögés történjen, hanem hogy ha már az áldozatokon nem lehet segíteni, legalább mindenki tanuljon abból, hogy igenis, a bulizás is felelősséggel jár. Sajnos mindig lesznek bulibalesetek, sőt még Bándy Katák is, de talán – ha már ezek megtörténtek – ugyanezeket a hibákat soha többé nem követjük el újra. A mostanság született első fokú ítélet sajtóanyagából kiemelt egy bekezdés talán megmutatja, hogy a jelenlegi közállapotok talán még a konkrét történteknél is tragikusabbak: „[…] nem csak a vádlottak felelőssége vizsgálható az ügyben. A rendőrség központi ügyeletére például számos telefonos bejelentés érkezett a tragédia éjszakáján, hogy nagy a tömeg a Nyugati téren, pánik alakult ki. Voltak, akik telefonon segítséget kértek a rendőrségtől, mert körülöttük rosszul lettek, elájultak az emberek, mire egy női hang azt tanácsolta: "ne járjon buliba!" Amikor pedig telefonon kihívta valaki a rendőrséget, ezt az ügyelet elhárította, és azt tanácsolta a szorult helyzetben lévőnek, hogy másnap menjen be, és tegyen feljelentést.” Noha mindenki a mulatságot keresi, szerintem lényeges, hogy a Katlanon ilyen témák is szóba kerülhetnek. Aztán meg indulunk bele a szombat éjszakába.

Pétervári Judit