Jó helyen, jó időben

Ritka az olyan alkalom, amikor elfelejt azon kattogni az ember, hol kellene éppen lennie, mit halaszt el, vagy mi az, amit már előbb meg kellett volna tennie. Itt, a Katlanban néhány programütközés okoz nehéz perceket, választani kell például Dresch és a Galapiat Cirque előadása között. Ma, hosszas küzdelem után a franciák nyernek. De erről majd később.

Várdai István és Baráti Kristóf koncertjén ez az érzés elpárolog, mintha biztos lenne, hogy délután háromkor nincs jobb hely a palkonyai templomnál. Kristófék Bach, Ligeti György, Dubrovay és Ravel muzsikáját játsszák szólóban és duóban, energiával és élettel. Dubrovay László már-már elektronikust közelítő zenéjénél néhányan elhagyják a termet, de sajnálhatják, mert az ott maradtak elemelkednek a valóságtól. Először nem tudom, honnan, de határozottan hallok egy második szólamot. Azután kiderül, hogy egy kislány is beszállt a játékba, félhangosan utánozni kezdte a hegedű elnyújtott hangjait. Általános derültség követi a produkciót, de időben megintik a kis rendbontót, így a kísérlet meghiúsul.

Palkonyán egyébként mindig úgy érzi az ember, jó helyen jár. Szelleme és jellege van a falunak, valahogy időtlen és benne mindenféle szín, árnyalat megfér egymás mellett. Ahol csütörtökön még a Vakságot néztem, abban a teremben játszik most a szentesi gimnázium tizedik évfolyama. A drámatagozatos osztály az elmúlt napokban rakta össze a jelenleg Hogyan születik öt nap alatt egy előadás? munkacímen futó előadását. A diákok a család témáját járják körül (valaki egy hirtelen konstruktív ötlettől vezérelve javasolja is „A család” címet, de az alkotók ezt nem találják kellően metaforikusnak, így közös megegyezés alapján az ötlet elvetésre kerül). Képek, kívánságok, idillinek lefestett családok, amikben valamiért senki sem boldog, maszkban tüntető gyerektömeg, akik megérteni próbálják az ősöket, meg azt, hogy honnan erednek a konfliktusok: „Óvodás koromban anyám játékboltban dolgozott, mégse voltam boldog...”

A jóleső ittésmostjó érzés a Galapiat műsora alatt is tart még, a másfél óra alatt nem egyszer veszem észre és örülök meg szívből neki, hogy tátott szájjal bámulom a porondot, hogy önkéntelenül is sikoltozom vagy reflexből válaszolok a bohócok kérdéseire. Na, ezt az állapotot lenne jó megtartani…

Varga Zsófia.