Manópornó a házban hol nem lakott Petőfi Sándor

A címet nem magyarázom, s nem szövöm bele a szövegbe, ahogy az elvárható lenne. Tessék kideríteni!

Rutkaibori. Nem is név ő már, fogalom, jelenség. Tünékeny, illóolaj. Levendula és méz keveréke, néha gyöngyvirágos. A Specko Jedno zenekarnak, s Borinak is egy elég szép számú rajongótábora van Szabadkán, illetve Vajdaságban. Mi is úgy éreztük, kihagyatatlan, s ráadásul a helyszín neve is oly édesen cseng: Narancsliget. Szinte látni vélem Marquezt egy verandán, amint a helyiekkel beszélget, fehér vászonnadrágban, fehér ingben, könnyű fehér cipő a lábán....A megnyitót követi a Rutkaiboris Kóstolás, Égősorral díszítve. Nincs tömeg, illetve éppen csak annyira, hogy még kellemesen tudjunk táncikálni, lötyögni, illegetni, billegetni magunkat, mozogni, szabad lenni. Dal dalt követ, a zenekar pedig Borit. Nem szabad megfeledkezni Németh Csabáról, aki az ütős szerepkörben vágta, csörgette a dobokat, töltötte fel apróságokkal a zenét, s egy dal erejéig megcsodálhattuk hegyeken átzúgó, holtakat is felébresztő hangját, óriási tehetségről beszélünk hölgyeim és uraim, kétség ne férjen hozzá. A régi nagy slágerek mellett sok új is elhangzott, egyik személyes kedvencemmé fog válni a – már csak a ritmusképletek miatt is – (fantáziát, és lábat egyaránt) megmozgató dal, melyet szabadon idéznék: “disznó a murván, legény a......... gáton, ússzál felém hason, vagy háton.” Nagyon fontos egy előadó esetében a számok közötti kapcsolattartás a közönséggel. Beszélni kell hozzájuk, információkat árulni el egy-egy dalról, annak születéséről, gyermekkoráról, meg kell kérdezni, hogy érezzük magunkat, hiszen a közönség egy ilyen állat. Foglalkozni kell vele. Ez a zenekar pedig nagyon érti a dolgát ez ügyben, illetve hát Boriska. Talán nem véletlen, hogy gyermekeknek is énekel, hisz ott aztán végképp lehetetlen feladat a koncentráció megtartása beszéd, mese nélkül, s talán az sem véletlen, hogy az első sorokban néhány 8 év alatti rajongót is láttam, állukkal éppen csak hogy elérték a vas-kordonokat. Meghallgattuk a Boglárka énekét, kinyitottuk sárga szirmainkat, majd meguntuk, és becsuktuk, hívtuk Istent, közösen tornáztunk a lakótelep-tornára, elszívtunk tíz-húsz imát, s a füstöt a szívünkön engedtük át. S közben az idő is lehűlt. Minden egyre elviselhetőbb így.

szerdazsófi