Interjú a Hangfürdősökkel

Hangfürdő. A víz tiszta, de nem áttetsző. Besétálok bokáig, térdig. Talpam alatt puha a homok. Csípőig, derékig. Elkezdek úszni, egyre bennebb. Kisharsányba költözött egy tó: gyógyír forró napokra.

Csütörtök délután a kisharsányi óvodaudvarban a budapesti Hangfürdő Kórus koncertje és workshopja nyitotta az ötnapos Ördögtánc műhelyt. A kórus vezetőjével, Tihanyi Benedek Tibettel és két kórustaggal (fürdőmesterrel), Filep Krisztina Manduval és Csönge Éva Ágival beszélgettem.

A ti névötletetek a Hangfürdő, vagy ennek volt már hagyománya?

Tibet: A név rögtön a kórus gyökereihez, sőt, a szellemi történetéhez is visszavezet. A Halastó Kórus körülbelül egy évtizede alakul Budapesten Halas Dóri és Tóth Árpád vezetésével és az ő vezetéknevük adta ezt a nevet. Ők kórusimprovizációval foglalkoznak és több előadást is készítettek. Általában amatőr énekesek énekelnek ott, akik szobafestőtől matematika tanáron át profi zenészig bármik lehetnek, és pont ez adta azt a lelkesedést, ami mind az éneklésbe, mind a bábkészítésbe vagy színészetbe belefektettek a különböző előadásokon. Azt, hogy amatőrök lelkesedésből készítenek zenét, a Hangfürdőre is teljesen jellemző. A kórusimprovizáció technikáját is átvettük tőlük, illetve azt a fajta nyitottságot, ahogy egy teret lehet kezelni egy koncert alatt. Valamilyen plusz élményt adni a hallgatóknak a zenén túl vagy a zenében, még mélyebben. Ezeket a szellemi örökségeket mind a Halastótól örököltük, és több tagunk is ebből a kórusból származik. Innen indult el, és szerettünk volna a nevünkben is valami vízközeli dolgot választani. Később kiderült - mikor már néhány koncertet adott a Hangfürdő Kórus -, hogy hangtálasok és a gonggal gyógyítók már egy ideje használják ezt a nevet arra, amikor több embert fektetnek le egy teremben, akik közösen hallgatják a gyógyító gonghangokat.

A víz meghatározó eleme volt a csütörtöki műhelyeteknek. Folyamatosan dolgoztok vele?

Tibet: Még nincs egy éves a kórus, és szeretnénk mindenféle atmoszférát felépíteni. Ha végiggondolom, tény az, hogy egyik előadáson sem sikerült a vizet kikerülni. A névből is fakad, abból, hogy amikor egy relaxációval bevezetjük a hallgatókat, egy képet teremtünk arról, hogy egy hangfürdőbe lépünk be. Ennek fontos része, hogy van egy biztonságos part, vannak vízhullámok, amiken lehet lebegni, de lehet úszni is valamerre. Ez a hasonlat segít minket, ezért nem is tudom elképzelni, hogy találjunk ennél jobb bevezetőt, de remélem, hogy létezik.

Mandu: Meg ez az, ami az emberek elképzelésében leginkább közel áll a pihenéshez és feltöltődéshez, szabadsághoz.

Tibet: Nagyon sok irányba el lehet vinni olyan embereket, akik ellazultan fekszenek, és csukott szemmel hallgatnak egy kórust. Ezt lehet használni terrorizálásra, kínzásra, és lehet használni arra is, hogy valakinek feltöltő és lazító élménye legyen. Igyekszünk már a koncert előtt is olyan légkört teremteni, amelyikben bizalmasan becsukhatják a szemüket.

Egymást hogy találtátok meg?

Tibet: Alapvetően egy olyan kórus vagyunk, aki énekes relaxációval kezdi, majd a relaxációban énekel. Ez az álom bennem született meg. Törökországban volt egy küldetésem, és ezalatt nagyon sokat gondoltam erre az álomra. Onnan kezdtem el megszervezni, a Halastó Kórusból. De aztán furcsa mód a baráti körömből, a barátaim baráti köréből azok, akik meghívva érezték magukat egy ilyen fajta éneklésre és ilyen fajta odaadásra a közönség felé, megkerestek.

Ez a táborszerű környezet Kisharsányban jobban összetartja a csapatot, és azokat az embereket is, akik a közönségetek tagjai voltak. Ez mennyire más, mint az, ahogy Pesten koncerteztek? Ott a program után szétszélednek az emberek.

Tibet: Erre az élményre, amit most mondtál, még mindig várunk. Ezen a workshopon (Hagit Yakira táncműhelyén) hárman veszünk részt. Alapvetően a közönség rettenetesen várja a következő hangfürdőt. Általában másfél hónap szokott eltelni a koncertjeink között, mi azért hetente szoktunk találkozni, és egészen tábor jelleggel töltjük be a rettenetesen apró szobámat.

Mandu: Nekem a vidéki hangulat tetszik. A közeg az, ami inspiráló.

Ági: Pesten is sokat találkozunk. Ott is megvan ez. Hangfürdőn kívül is vannak közös programok.

Tibet: Csak nem a közönség felé, hanem befelé. Szlovákiában tartottunk egy workshopot egy önfenntartó tanyán pár hónapja. Ott az erdő kellős közepén adtunk Hangfürdő koncertet. Hogy a természet mennyire inspirál minket, azt kezdettől fogva tudjuk, de akkor éreztük meg igazán.  

Mandu: Erdőhangokat imitáltunk az erdőben. Varázslatos élmény volt. Volt három ember, aki azt mondta, hogy otthon is el kellene kezdeni csinálni. Nem azt érezték, hogy ez valami hú de nehéz, meg szakmai, hanem  olyasmi, ami inspirál, és ők is meg tudják valósítani.

Tibet: A közönséggel a kapcsolat a koncert után is folytatódik. Nekünk nagyon fontos, hogy még ücsörögjenek, ha van mondanivalójuk, azt beszéljük meg. Ez olyan, mintha a koncertnek része lenne.

Táplálkoztok úgy saját élményekből, hogy meg is beszélitek ezeket, vagy hangok, mozdulatok segítségével, stilizálva és már átértelmezve osztjátok meg egymással is?

Tibet: Eddig az alkotómunka az főleg egy-egy vezetőnek a zenei vagy képi elképzeléséből táplálkozott. De engem nagyon-nagyon érdekelne az, amikor a saját belső élményeinket tudjuk átformálni azzá, ami a közönségnek is hasznos lehet.

Van olyan terület – zenei, képzőművészeti –, ami fele nyitnátok? Amit beemelnétek, ami inspirál titeket?

Mandu: Nekem van egy álmom. Nagyon szeretek fotózni. Jó volna egy kiállítás-megnyitó hangaláfestéssel vagy hangfürdő képekkel illusztrálva.

Tibet: Van közöttünk grafikus, több iparművész és festő.

Ági: A tánc is érdekel.

Tibet: Igen. Nekünk az éneklés közbeni mozgások plusz energiát adnának, és az is érdekes, hogy a közönséget hogyan tudjuk olyan állapotba hozni, hogy szabadon mozogjon és táncoljon. Erre fantasztikus lehetőség volt ez az Ördögtánc műhely, és úgy látom, működött.

Mandu: Szerintem most következnek ezek a nyitások, amikor megvan az a biztos mag, amit már érzünk magunkban.  

Tibet: Próbálkoztunk azzal, hogy egy fotóművész lencsevégre kapja ezeket a nem biztos, hogy fizikailag is látható folyamatokat, amelyek egy hangfürdőben vannak. Ebből két kép készült el, de úgy éreztük, mintha a lelkünket egy kicsit elrabolná.

Ti tudjátok, hogy milyen élmény volt abban a pillanatban, amit a fotós megörökített, vissza tudjátok idézni. Kérdés az, hogy egy kívülálló, aki a fotót nézi, látja-e, hogy mi zajlik éppen bennetek.

Tibet: A fotóművésznek pont ez volt a célja. Évek óta kísérletezik a hang megörökítésével. De ez azt jelenti, hogy pár év alatt még nem sikerült neki. Még nem elégedett.

Kíváncsi lennék ennek az eredményére.

Mi volt eddig a legjobb Katlan-élményetek?

Tibet: A Lajkó Félix koncert, és különösen egyhelyben csücsülni és hallgatni a különböző zenéket, majd utána felpattanni és a színpad előtt hagyni, hogy megmozgasson. Ennek a két hallgatási módnak a rettenetes különbsége. Persze azt is élveztem, amikor még ültünk, mert nagyon lélekre ható zenét játszott.

Ági: Nekem is. És az is nagyon érdekes volt, hogy hallottam az ülő közönségből az embereket, hogy milyen felszabadító élmény volt látni minket táncolni.

Tibet: Ezt mondták?

Mandu: Én most nagyon élvezem a koncerteket. Igazi energiabombák.

Barta Zita