Parti Nagy Lajos és Ágoston Zoltán beszélgetése a Vylyan teraszon

Parti Nagy Lajos beszélgetésen részt venni mindig élményt jelent. Ha mesenyelven született kötete kapcsán a Jelenkor kiadó főszerkesztője, Ágoston Zoltán faggatja az írót, még nagyobb. Ha mindez a Vylyan pincészet mesebeli környezetében történik, az Katlan-élmény. És sokan tudhatják ezt, hiszen a hallgatóság között Darvasi is felbukkant, aki, elhagyva a terasz melletti lankás hegyoldal parkját, első sorból követte a beszélgetést. 

Parti Nagy Lajos Magyar mesék címmel futó írásait már régóta követhetjük nyomon az ÉS hasábjain. Ezeknek első 53 darabja rendeződött kötetbe Fülkefor és vidéke – Magyar mesék címen az idei Könyvhét apropóján. Aki még nem találkozott ezekkel a történetekkel, az most a kötetből megismerheti ezt a meseköntösbe takart közéleti-politikai görbetükröt, amit Parti Nagy jól ismert nyelvzsonglőr játékával tár az olvasók elé.

ÉS hogy miért mese? Egyrészt a görögök óta ismerős, jól bevált írói módszer e műfaj mögé bújni és burkoltan (na, Parti Nagynál nem) fogalmazni meg a kritikai észrevételeket. A magyar népmesei nyelvezet remek játékokra ad lehetőséget, az egyik legerősebb indok pedig az, hogy, ahogy az író fogalmazott: hihetetlen az egész, ami itthon történik. A szövegek nyelvi játékai azokat a politikusok által megalkotott, sablonosított kifejezéseket figurázzák ki, amiket ugyanabban a nyelvi köntösben sugároznak az összes kommunikációs csatornán keresztül a tömegemberek felé, vagyis azoknak, akik nem is látják, mi zajlik a közéletben. Ebben a vonatkozásban a kötet is speciális olvasót kíván meg: olyat, aki képben van a közéletben, olvas a sorok között. Ahogy Ágoston Zoltán megjegyezte: voilá! íme az újraértelmezett, nyelvi szadomazo. Szadizmus azok részéről, akik mondják és mazochizmus azoknak, akik tudnak a sorok között olvasni. Olyan éles kritikát kapott ma ez a politikai mesenyelv, hogy képzeletben is jobban izzadt, mint az Ördögkatlan bármely lakója azon a verőfényes délutánon. Persze, ahogy az író védelmezőn hozzátette, a kifigurázott elemek csak szavak: nem tehetnek a használóikról.

A beszélgetésbe ékelt felolvasás során megismertük a „Parlament oldalábúl eltűnő szobrok” kalandjait, valamint I. Fülkefor király szabadságharcos történetét, mely a kötetben az I am F címet viseli. Mindkét szöveg szemléletes példáját nyújtotta annak, hogyan ötvözhető a népmesei hangnem, az archaikus szavak, kifejezések a mai közéleti szereplők neveivel és a 2011-es politikai eseményekkel. 

S hogy mi lesz eztán? „Magam sem tudom, hogy mikor melyik fájl-hordóban melyik szöveg érik” – hangzott a stílusos válasz a Vyllyan pincészet szőlőbirtoka mellett. Pontosabban inkább az a kérdés, hogy az író éppen melyik szöveghez érik hozzá. Egyszerre ugyanis nem egy szövegen dolgozik Parti Nagy; legutóbbi regénye, Az étkezés ártalmasságáról első szövegrészeitől a kötet kiadásáig is tíz év telt el. De a Magyar Mesék sorozat továbbra is folytatódik az ÉS hasábjain, és persze tovább készül az Őszológiai gyakorlatok című versciklus.

Faragó Bea